Reggeli kókusztejes gari kása

Nem éppen szokványos, de egyre népszerűbb alapanyag a gari. Manióka, tápióka vagy cassava néven is ismerhetitek. Mostanában szeretem használni, mert úgy tűnik, hogy hosszú távon nekem a kicsit magasabb szénhidrát tartalmú paleo válik be igazán, erről majd írok később. Szerintem szuper választás, már csak azért is, mert a manióka dara előállításakor (a héján kívül) az egész gyökeret feldolgozzák, tehát nem finomított alapanyag. A hámozás feltétlenül szükséges, mert nyersen a manióka gyökér cianidokat tartalmaz, de mire az asztalunkra kerül, az átmosásnak, préselésnek köszönhetően már nem kell ciánmérgezéstől tartanunk. 🙂 Erről picit részletesebben a National Geographic oldalán olvashattok, a feldolgozási folyamatról pedig itt tudtok megnézni egy néhány perces videót.

A tejbegrízhez nagyon hasonló állagú, ízében azért kevésbé hasonlító kását lehet a gariból készíteni. Sós ételekbe, levesekbe, főzelékekbe sűrítésként is használják, nekem még nem sikerült megtalálnom  a megfelelő receptet hozzá. Van egy jellegzetes savanykás íze, ami néhány csepp citromlével és édesítéssel egészen túrószerű hatást ad, így túrós nudlinak vagy édes kásának tökéletes lehet. 😉

Hozzávalók

  • 4 dl kókusztej
  • 5 ek. gari
  • csipetnyi só
  • néhány csepp citromlé
  • késhegynyi stevia por (egyéb édesítőt is használhatsz)
  • kevés őrölt vanília
  • málna és fahéj a tetejére

Elkészítés

A kókusztejet és a garit egy lábosban alacsony lángon, folyamatosan kevergetve összefőzöd, közben hozzáadagolod a sót, citromlevet, édesítőt és a vaníliát. Néhány perc alatt elkészül. Akkor a legfinomabb, ha fagyasztott málnát teszel a meleg kására. 😋

Jó étvágyat! 🙂

Omlós sertésborda kakukkfüves édesburgonyával

Bár már alakul a dolog, azért még simán van olyan időjárás odakint, hogy nagyon is jól essen egy melengető ebéd. Ritkán készítek ilyesmit, de bevallom, nagyon szeretem, csak általában kényelmesen rábízom az elkészítését a vendéglátómra. 🙂

Tudom, hogy fura párosítás a sertésborda és az olívaolaj, de kókuszzsíron kívül más sajnos nem volt itthon, és ugye el tudjátok képzelni, hogy az a hűtőben milyen csodásan ráfagy a húsra? 😀 Néhány hete készült ez az ebéd, így az arányokat emlékezetből írtam. Nem a memóriámról vagyok híres, de szerintem azért nagyjából stimmel. 😉

Hozzávalók:

  • 80 dkg sertésborda
  • 2 ek. olívaolaj vagy zsír
  • 1 ek. méz
  • 4-6 gerezd fokhagyma
  • bors
  • 2-3 db édesburgonya
  • 1 ek. kókusz- vagy sertészsír
  • kakukkfű

A sertésbordát még előző este bepácoltam. Bordánként felvágtam a húst, és sóztam, borsoztam. Az olívaolajat kikevertem a mézzel és a fokhagymával, majd  a hússal együtt összeforgattam, és betettem a hűtőszekrénybe.

Másnap sütőpapírra helyeztem őket, lefedtem alufóliával, és 160 fokos sütőbe tettem 2 órára. Levettem róla a fóliát, felső sínre tettem  a tepsit, és 200 fokon még addig sütöttem, amíg szépen megpirult (kb. 20 perc).

A burgonyákat felkarikáztam (héjával együtt), majd a karikákat csíkokra vágtam. Egy nagyobb tálba tettem, és alaposan összeforgattam a sóval, kakukkfűvel és zsírral.

Felső rácson, 200 fokos sütőben 15 perc alatt megsül. Be lehet tenni az utolsó sütési szakaszban a borda mellé is, de figyelni kell akkor őket, mert lehet, hogy az egyik hamarabb elkészül, mint a másik.

Mivel az édesburgonya és a mézes borda is édeskés, akkor igazán jó a kontraszt, ha nem sajnáljátok a sót, borsot és fokhagymát a bordánál, illetve természetesen mustár is mehet a páchoz!

Isteni finom, és tálaláskor ne sajnáljátok hozzá a friss salátát!

Paleo sport szelet bonbon

Ritkán van türelmem macerás étkekhez, ezzel ma sem voltam másképp. Hétvégenként az ebéd nálunk gyakorta egybeesik a reggelivel, így alakult, hogy a mai főétkezésünk hagymás-kolbászos tojásrántotta volt salátával. 😀 Ja, most jut eszembe, hogy ébredés után azért összedobtam egy-egy mákos gyümölcsgubát, úgyhogy miket is beszélek?!? Rendes háziasszony módjára adtam az uramnak reggelit és ebédet is!

Na de mi legyen a desszert? Mert az ugye kell… Eszembe jutott, hogy van a spejzban egy üvegcse mandulavaj, ajándékba kaptuk még valamikor. Biztosan ti is jártatok már úgy, hogy valamit addig-addig tartogattatok a kamrában egy esetleges jeles alkalomra, mígnem lejárt a szavatossága… vagy nem? Velem rendszeresen előfordul. Sajnálom “csak úgy” felhasználni, aztán sosem lesz belőle semmi. Majdnem így jártam ezzel a mandulavajjal is, de szerencsére még idejében megmentettem… 🙂 Különben is, carpe diem! Ezentúl igyekezni fogok.

Szóval feltúrtam a netet, hogy Pocak Panna isteni epres sajttortáján kívül mire tudnám használni, amikor is belebotlottam egy piszok gyors, ínycsiklandozó receptbe. Nem sokat módosítottam rajta, de például a diót lecseréltem málnára, mert nekem úgy már túl tömény lett volna.

Mandulavajat te is tudsz gyártani mandulából egy jó minőségű konyhai aprító segítségével. Beleteszed a mandulát az aprítóba, és (teljesítménytől függően) 5-15 percig járatod, amíg vajjá nem őrli. Persze vigyázz, hogy ne melegedjen túl, én például egy fagyasztható zselépárnát szoktam az aprító nyele köré csavarni, amíg járatom. 🙂

Hozzávalók:

  • 13 dkg mandulavaj
  • 4 dkg kakaó
  • 6 dkg méz (igen, most teljes egészében mézet használtam, helyettesítsd bátran eritrittel vagy xilittel, esetleg egy részét váltsd ki steviával)
  • 2 kupaknyi rumaroma
  • 10-15 dkg málna

A málnán kívül az összes többi hozzávalót keverd ki, majd formázz belőle kis golyókat! Nyomkodd be a tetejüket az ujjaddal, és tedd a fagyasztóba kb. 15-20 percre. Ezalatt elkészül, és el is fogy a tojásrántotta. 🙂 Ha van időd, és türelmes is vagy (de jó neked!), akkor a sima hűtőben hűtsd legalább 1-2 órát.

Tálalás előtt tegyél 1-1 málnaszemet a mélyedésekbe. Nem fog elfogyni az összes málna (nekem 18 kis bonbonom készült), de jólesik mellé is szemezgetni.

Nagyon gyors, finom és kiadós desszert, akár váratlan vendégeknek is tökéletes! 😉

Elindult a Paleo konyha recept klubja, csatlakozz Te is hozzánk!
Megoszthatod a kedvenc receptjeidet, és ötletet meríthetsz másokéból.
Várunk! 😉

Helló 2018!

Az erő tényleg Benned van! 😉

Tettél újévi fogadalmat? Egészségesebb leszel, lefogysz, többet mozogsz, kedvesebb leszel a pároddal, beteljesíted a bakancslistád? Amennyire vissza tudok emlékezni, én sohasem fogadkoztam.  Voltak már nagy elhatározások az életemben, de nem kötöttem dátumokhoz, sokkal inkább a belső indíttatás dominált mindig. Persze ez összetett dolog, a belső indíttatás  általában a körülményekből fakad, és ha valakit éppen január elseje motivál a legjobban, miért ne? A lényeg, hogy tudj elindulni. Tény, hogy egy új év kezdetének megvan a maga varázsa. Úgy érzem egy kicsit ilyenkor én is, hogy egy új füzet tiszta lapjával indulok. Idén ez különösen igaz, és nagyon igyekszem, hogy – mint kisiskolás koromban – szépen kezdjek írni abba a füzetbe. Ahogy az lenni szokott, majd egyre kuszábbak lesznek a betűk, néha el is rontom, és újra kell írni dolgokat. Amiben most bízom, hogy közben tanulok a hibáimból, és a tartalommal azért meg leszek elégedve a végén. 🙂

Az én személyes jókívánságom számodra az, hogy ha látod a kitűzött célt magad előtt, ne hagyd magad más által letéríteni az útról! Ha úgy döntesz, hogy mától egészségesebben élsz, étkezel mint eddig, szinte borítékolható, hogy valahol ki fogsz lógni a sorból. A családban, az irodában, a barátok között… Lehet, hogy csodabogárnak tartanak majd, nem értékelik, esetleg ki is gúnyolják az erőfeszítéseidet. Tudom, hogy mondani mindig könnyebb, és borzasztó nehéz ellenállni a nagyi sütijének, főleg mert szeretettel készíti. Ha egyensúlyban vagy magaddal, és tisztán látod a céljaidat, akkor nem lesz nehéz, és a nagyi is megérti, hogy a gyümölcssalátájának most sokkal jobban örülsz. 🙂

Többen is vannak a környezetemben, akik táplálkozás váltás után tapasztalták a pozitív változásokat a testükön, a közérzetükben, mégis hagyják magukat újra és újra elcsábítani, különböző indokokkal. Ha magadra ismersz, akkor csak azt tudom mondani, hogy nem akarod eléggé. Tudom, közhely, de így van. Ugyanakkor nem kívánlak negatívan megbélyegezni, ez egyáltalán nem baj, egyszerűen csak tény. A te életed, a te döntésed. Szeretjük azt hinni, hogy tudjuk, mi a jó a másik embernek, de ez nem igaz. Neked se mondja meg senki, ugye? 🙂 Lehet az én életcélom az, hogy minél tovább éljek egészségesen, és “terjesszem az igét”, a másik emberé pedig az, hogy minél többet ehessen abból a bizonyos palacsintából. Nem vagyunk egyformák, és ez így jó. 😉

Az elmúlt öt évben rájöttem, hogy az erő valóban Benned van! Megváltani nem tudok senkit. Példát mutathatok, segíthetek ha kéred, elláthatlak információval, de ennyi. Itt véget is ért a hatalmam mások felett.  Magadon segíteni viszont a világ legtermészetesebb dolga, és ha van Benned elég erő, kitartás, megállíthatatlan leszel! És nem, nem önzés foglalkozni az egészségeddel. Szánj magadra időt, energiát, ha szükséges pénzt is! Hiszen hogyan lehetnél a családod/párod erős támasza, ha te magad is segítségre szorulsz?

Kívánom, hogy megtaláld magadban az erőt ahhoz, hogy megvalósítsd a vágyaidat! Hidd el, nem kell más hozzá, és én tudom, hogy képes vagy rá! 🙂

Helló 2018! 😀

Paleo tiramisu

… mert ha van mascarpone, és van babapiskóta, akkor van tiramisu is!

És nem csak olyan mintha. Fantasztikus ízek, isteni harmóniában, ahogy kell. Amikor elkészült a krém, legszívesebben megölelgettem volna magam, olyan boldog voltam. 😀 És persze nagyon nagy akaraterőre volt szükségem, hogy ne toljam be az egészet a remekmű elkészültéig. Ugye említettem már, hogy egy hős vagyok? 😉

Hozzávalók:

  • 400 g paleo mascarpone – 800 ml (4 kis doboz) Cocomasból
  • 5 db friss, mosott tojás szétválasztva
  • 120 g édesítés a krémbe (én nyers mézet használtam)
  • 1 mk. őrölt vanília
  • 300 g paleo babapiskóta (4 adag)
  • 4 dl jó erős feketekávé (kihűtve)
  • 70 ml rum (rumaroma is megteszi)
  • 2 evőkanál holland kakaópor

Elkészítés:

Először is főzd le a kávét, add hozzá a rumot, és hagyd kihűlni.

A tojások sárgáját az édesítő kétharmadával fehéredésig verjük, a fehérjét pedig a maradék édesítővel keményre. A tojássárgákhoz hozzáadjuk a mascarponét, a vanília őrleményt, és alaposan kikeverjük. Meg ne kóstold, az istenért, ha szeretnéd, hogy maradjon belőle! Ezután óvatosan beleforgatjuk a fehérjét.

Egy magasabb falú tál aljára vékony réteg krémet kenünk (nem tudom, mire jó, de láttam egy videóban, és annyira guszta volt 🙂 ), majd a rumos kávéba mártott piskóták felével kirakjuk az alját. Csak egy pillanatig szabad a piskótát áztatni, és ne is merítsd a kávéba teljesen, csak félig (fektetett helyzetben)! Én ebből a mennyiségből dupla piskótarétegeket raktam a tálba, ez is volta a terv, mert piciket gyártottam. Ha kevesebb tésztával szereted, csökkentsd a mennyiséget.

Betakarjuk a piskótákat a krém kétharmadával, majd jöhet a következő (dupla) piskótaréteg. Rá a maradék krém kerül, végül megszórjuk a tetejét a kakaóval.

Legalább 3-4 órára hűtőbe tesszük.

Az erős feketéről esetemben annyit megjegyeznék, hogy instant koffeinmentes kávét használtam hozzá, ami ugyan szentségtörésnek számít, de nincs kávéfőzőm, és nem bírom a koffeint… azért duzzogva, de elfogyott így is. 😉

Mivel zselatint nem, viszont annál több állaglazító tojásfehérjét használtam a krémben, nem annyira szépen szelhető, de miután megkóstoltad, ez már egyáltalán nem fog érdekelni… 😀

Elindult a Paleo konyha recept klubja, csatlakozz Te is hozzánk!
Megoszthatod a kedvenc receptjeidet, és ötletet meríthetsz másokéból.
Várunk! 😉