PaleoBites terméktesztelés

Pár hete kaptam egy felkérést, hogy kóstoljak, és véleményezzek néhány paleo terméket. A Tortafaló Kft. által újonnan kifejlesztett PaleoBites termékcsaládról van szó.

Nem hallottam azelőtt róluk, érdekeltek a termékeik, mert bár jómagam nem vagyok kényelmi- és késztermék párti, tudom, hogy sokaknak, főleg az első időben nagy segítség lehet.

Részletes véleményt kértek tőlem, hát lássuk 🙂 :

Csokis keksz

Naná, hogy ezzel indítottunk! 🙂 Nem bántam meg, részemről a lapkenyerek mellett ő a tuti befutó. Isteni pilóta keksz illata van, az állaga is rá emlékeztet leginkább. Nem túl morzsálódó, ami további plusz pont. Kiérezni az eritrit hűs ízét, és fogyasztás után maradt egy csepp stevia utóérzés a számban (Sanyi nem érezte). Engem különösebben egyik sem zavart, nem paleós kóstolók pedig nem is említették.

Összetevők: nem hidrogénezett kókuszzsír, egész tojás, édesítőszerek (eritrit, sztevia), kókusztejpor, kókuszliszt, étcsokoládé édesítőszerekkel 10% (kakaómassza, édesítőszerek: eritrit, sztevia; kakaóvaj, napraforgólecitin), tápióka keményítő, kókuszreszelék, mandulaliszt, zsírszegény kakaópor 5%, almarost, térfogatnövelő szer: szódabikarbóna (nátrium-hidrogénkarbonát), himalaya só. A kakaó szárazanyag az étcsokoládéban legalább 70%.

Vaníliás keksz

Vaníliás madártej illata van, ez nagyon nyerő nálam. Az eritritet itt is érezni, érdekes módon a steviát ennél a keksznél csak a Sanyi érezte utólag. Ez a nem paleós családtagok kedvence a kollekcióból. 🙂

Összetevők: nem hidrogénezett kókuszzsír, egész tojás, édesítőszerek (eritrit, sztevia), kókusztejpor, kókuszliszt, tápióka keményítő, kókuszreszelék, mandulaliszt, almarost, természetes vanília aroma 1 %, őrölt vaníliamag 0,3%, térfogatnövelő szer: szódabikarbóna (nátrium-hidrogénkarbonát), himalaya só.

Lapkenyér

Szintén nagyon finom illata van, ez tulajdonképpen az összes késztermékükről elmondható. A kekszeknél ropogósabb, amin meglepődtem, mert a lapkenyér elnevezés miatt kissé puhábbra számítottam. Ettől eltekintve egyáltalán nem rossz, sőt! Kifejezetten finom, és nagyon emlékeztetett valamire, amit régen igen szerettem… talán a sós perec volt az, de nem jöttem rá egyértelműen. Sanyi egy kis töpörtyű ízt vélt felfedezni, ami nem meglepő, tekintve, hogy disznózsír van benne. Rettentően “szívja a vizet” maga után, ha valamibe bele kellene kötnöm, talán ez lenne az.

Összetevők: tápióka keményítő, kókuszliszt, sertés zsír, lenmagliszt, teljes tojáslé, nem hidrogénezett kókuszzsír, kókusztejpor, lenmag, szezámmag, himalaya só, térfogatnövelő szer: szódabikarbóna (nátrium-hidrogénkarbonát), feketebors.

Snack

Sokáig nem ragoznám, formailag kisebb, vékonyabb, de íze, állaga és összetétele tökéletesen megegyezik a lapkenyérrel. Talán ez az egyetlen hibája, kicsit másra számítottam. Ettől eltekintve szerintem nagyon finom, nem paleós családtagjainknál azért az édes kekszek nagyobb sikert arattak. 🙂

Összetevők: tápióka keményítő, kókuszliszt, sertés zsír, lenmagliszt, teljes tojáslé, nem hidrogénezett kókuszzsír, kókusztejpor, lenmag, szezámmag, himalaya só, térfogatnövelő szer: szódabikarbóna (natrium-hidrogénkarbonát), feketebors.

Csokis puding

Nagyon kíváncsi voltam, mit lehet kihozni belőle. Elkészítése, állaga kísértetiesen hasonlít a hagyományos főzős pudingéra, talán kevésbé édes. Melegen és hidegen is kóstoltuk. Nekem nem lesz a kedvencem, de tény, hogy a hagyományos csokis pudingért sem rajongok. Sanyinak ízlett. Melegen kissé lisztes érzés a fogyasztása, behűtve jobban esett.

Összetevők: édesítőszerek: eritrit, sztevia;  kókusztejpor, tápióka keményítő, zsírszegény kakaópor 13%, bambuszrost, malanga liszt.

Paleo sűrítő keverék

Nos, vele meggyűlt a bajom. 🙂 Első körben valószínűleg azért, mert még sima liszttel sem sűrítettem soha főzeléket. Mindig saját anyagával szoktam, ezt is javaslom egyébként, már csak a tápanyagsűrűség optimalizálása miatt is. Ettől eltekinve megértem, ha valaki nehezen adja fel a régi szokásait, és talán néha jól is jön, ha nem ül ki a víz a főzelék tetejére. A problémámat ugyanakkor tetézte, hogy “egy adag” főzelékhez szól a megadott mennyiségű sűrítő anyag, amiről nem sok fogalmam volt, hogy mennyit jelenthet. Sikerült végül úrrá lennem a problémán, és készítettem egy finom, bár kissé híg főzeléket. Utólag rájöttem, hogy egy adag egy tányérnak felel meg, így kicsit többet kellet volna használnom a keverékből. A lisztes ízt itt is kiéreztem, mint a meleg pudingnál, de aki a hagyományos sűrítéshez szokott, annak talán fel sem tűnik.

Összetevők: kókusztejpor, tápióka keményítő, bambuszrost, malanga liszt.

Paleo lisztkeverék

Nagyon finom, nem túlságosan, de épp eléggé édes piskóta készíthető a megadott recept szerint. A citromhéj szerintem nem hiányozhat egy piskótából, ezért én azt is reszeltem bele. Első alkalommal tökéletes állagúra sikerült sütnöm, másodjára csak azért nem, mert nem követtem pontosan a leírást, és kiderült, hogy tészta ügyben nem érdemes rögtönöznöm. 🙂 Ettől függetlenül kicsit tömörebben is megállta a helyét, vendégségbe is vittünk belőle.

Összetevők: tápióka keményítő, kókuszliszt, bambuszrost.

A késztermékekre rá van írva, hogy “nyomokban glutént tartalmazhat”, feltételezem azért, mert nem csak paleo termékeket készítenek, és nincs külön gluténmentes konyhájuk.

Összességében elmondhatom, hogy bár a kis konyhám életét ezentúl sem fogják feldúlni a kényelmi- és késztermékek, azért vendégségben jól jöhet a piskóta alap, és néhanapján egy-két csokis vagy vaníliás keksz valószínűleg le fog csúszni… 🙂 Azoknak, akik szükségét érzik a kenyérpótléknak, javaslom kipróbálni a lapkenyeret, mert valóban nagyon finom!

Print Friendly

Tojáslikőr paleo módra

Először is kiemelném, hogy alkoholmentes, ami természetes, hiszen alkohollal már nem is lenne paleo. Valamiért erre azonban kevesebben ugranak, mint arra például, ha mézet használ az ember lánya. 🙂 Ez utóbbit én továbbra is használom, és fenntartom, hogy ha valóban ritkán, keveset (és nyersen!) fogyasztunk belőle, sokkal természetesebb választás, mint bármelyik cukoralkohol. Fontos szempont persze, hogy miért paleózunk. Cukorbetegség, fennálló inzulinrezisztencia esetén nem javaslom. Hevítve szintén nem.

tojaslikor1_mini

Na de a lényeg: ez a tojáslikőr a nagymamám receptje alapján született, azzal a különbséggel, hogy a szükséges alkohol mennyiségét gyömbérteával (Sanyi ötlete! 🙂 ), a cukrot pedig mézzel és steviával helyettesítettem. A gyömbér visszaadja az alkohol pikánsságát, ráadásul picit nagyobb pohárból is kortyolgathatjuk… 🙂 Nagyon finom, csak valóban nehéz megállni egy pohárnál.

tojaslikor2_mini

Hozzávalók:

  • 4 tojás sárgája (egészséges, friss, mosott tojás!)
  • 10 dkg-nyi édesítés – nálam 5 dkg méz + 1/4 mk. stevia por (ha xilitet vagy eritritet használsz édesítéshez, őröld porrá!)
  • 2 dl gyömbértea (1 ek-nyi reszelt gyömbér leforrázva, áztatva 2 dl vízzel)
  • 2,5 dl sűrű kókusztej (Aroy-D vagy Real Thai)
  • 1 mk. őrölt vanília
  • 1 mk. gyömbérpor

tojaslikor4_mini

Elkészítés:

2 dl vizet felforralok, és 1 ek. aprított gyömbérrel teát készítek belőle. Hagyom kihűlni. A tojássárgáját az édesítővel habosra verem, egészen fehéredésig, ez pár percet igénybe vesz a legmagasabb fokozaton is (az eredeti recept még az elektromos kütyük térhódítása előtt született, 1 órányi felverési időt ír 🙂 ). Folyamatos keverés közben hozzáadom a többi hozzávalót is, majd hűtőbe teszem. Kész. 🙂

Közel 1 l tojáslikőr lesz ebből a mennyiségből (a térfogat a tojássárgák habosítása miatt nő meg), de rettentő gyorsan elfogy… 🙂

Ötlet: ha a kókusztejet habbá verve kevered bele, akkor hab fog kiválni a tetejére később (mint a képeken), ha nem, akkor szép homogén lesz.

tojaslikor3_mini

Jót tesz neki 1 napos érés, de vegyétek figyelembe, hogy gyorsan romlandó, éppen az alkohol hiánya miatt!

Boldog Karácsonyt! 🙂

Print Friendly

Te mivel mérgezed magad?

Hirtelen felindulásból, de tulajdonképpen minden konkrét ok nélkül írok most. Csak sétáltam, gondolkodtam, és jól felhúztam magam. Mint a viccben, amikor a nyuszika elmegy a medvéhez elkérni a porszívóját, de nem bízik benne, hogy az odaadja. Mikor végül odaér, berúgja az ajtót: “Tudod mit, medve, b… meg a porszívódat! 🙂 ”

csirkemell3_miniA nyugati táplálkozással a legnagyobb probléma az, hogy rettentően megszoktuk. Innen kezdve, ahogy Szendi Gábor is írta már, normálisnak tekintjük, és ha a szervezetünk nem úgy reagál rá, ahogy szeretnénk, magunkat tartjuk betegnek. Egy cukorbetegséggel foglalkozó fórumon botlottam bele nem is olyan régen egy hozzászólásba, ami kissé megdöbbentett. Szóba került ugyanis a paleo étrend, mint lehetséges megoldása a 2-es típusú cukorbetegségnek. Valaki megjegyezte, hogy igen, valóban hatásos, de csak tünetileg kezel, hiszen ha visszatérnél a megszokott ételekhez, ugyanúgy kiújulna

Tessék?
Egyrészt: miért térnék vissza, ha jól vagyok tőle?
Másrészt: inkább lőjem magam inzulinnal, tovább tetézve a problémát, vagyis a fennálló inzulinrezisztenciámat, ahelyett, hogy a szervezetem számára megfelelő tápanyagokat vigyek be a szervezetembe? Olyanokat, amivel egészségesen működök?
Harmadrészt: ma belém villant, hogy tulajdonképpen mi is a méreg definíciója? Csak a Wikipédia van kéznél, hát nézzük: “Biológiai szempontból méregnek tekinthetünk minden olyan anyagot, amely élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget vagy halált okoz – általában kémiai reakció útján vagy más molekuláris szintű tevékenységgel – ha belőle kellő mennyiség jut be az élőlénybe.”.

Hmmm… Amikor azt tapasztalom, hogy az állítólag gyógyíthatatlan inzulinrezisztenciám megoldódik, a hosszú évek óta meglévő petefészek cisztáim – amire az orvos hormontartalmú gyógyszert akart adni – nyom nélkül eltűnnek, amikor mellettem azt látom, hogy komoly, pajzsmirigyet is érintő autoimmun betegségekből laborlelettel is bizonyíthatóan gyógyulnak az emberek, cukorbetegek elhagyják az inzulint, és mindez CSAK a táplálkozás megváltoztatásának és nem gyógyszereknek köszönhető, akkor mit gondoljak? Azt gondolom, hogy ha ez annak tulajdonítható, hogy elhagytuk a kenyeret, a tejtermékeket, és néhány más olyan élelmiszert, amihez még nem volt időnk evolúciósan teljesen alkalmazkodni, akkor ezek az élelmiszerek számunkra nem táplálékok, hanem mérgek.

Tudom, ez drasztikusan hangzik, de próbáljuk meg ezt a dolgot egy kicsit kívülről szemlélni: ki mondta, hogy amit etetnek velünk, az jó? A tévé? Az élelmiszeripar, aki ránk akarja sózni a termékeit? Vagy az orvosok, akik nem tudnak kigyógyítani a civilizációs betegségeinkből? Még mielőtt bárki megkövezne, nem bántom az orvosokat, sok problémát valóban megoldanak, amiért köszönet jár. Sok problémát viszont csak látszólag, vagyis tünetileg kezelnek, és ez elsősorban a civilizációs betegségeinkre igaz. Ha tehetünk érte a táplálkozásunkkal, miért ne tegyünk?

A választás a miénk. Ehetjük azt, amit eddig, mert már megszoktuk, és különben is állati kényelmes, vagy megpróbálhatunk valami mást, amivel megtarthatjuk, vagy visszanyerhetjük az egészségünket. És igen, szándékos a feltételes mód. Nem kell mindent elsőre elhinni, persze. De mi van, ha csak lehet, hogy segít? Miért van az, hogy hamarabb beveszünk egy pirulát, amiben azt sem tudjuk, hogy mi van, mint hogy lecseréljük a kenyerünket zöldségre? Most komolyan, nem ér meg egy próbát?

Print Friendly