Elmira

Mezei Elmirát a törzsolvasóimnak szerintem nem kell bemutatnom. Ő a paleósok anyukája, az a kezdetektől hiteles forrás, akinek a szakácskönyvein „felnőttünk”. Beszélgetésünk az otthonában zajlott, ahol nagyon is közvetlen társaságának köszönhetően pillanatok alatt én is otthon éreztem magam. Mindig nyugodt, kiegyensúlyozott nő, akivel könnyű egy hullámhosszra kerülni.

elmira-1

Mezei Elmira

  • A paleolit étrend hazai elterjesztésének egyik úttörője
  • Táplálkozási tanácsadó, reformszakács, reflexológus-természetgyógyász
  • Tanulmányok:
    • Lawrence Plaskett Holistic Nutritional Medicine College
    • Aryan Természetgyógyász Oktató- és Egészségnevelő központ
    • Oxford College – táplálkozástudományi diploma
  • A Budapesti Paleo Klub egyik vezetője
  • Népszerű paleo főzőtanfolyamok oktatója
  • A Paleolit életmód magazin egyik szerzője, a Paleo Konyha magazin szerkesztője
  • Számos paleolit szakácskönyv szerzője
  • Eddig megjelent könyvei:
    • Paleolit szakácskönyv I-II. (Jaffa kiadó, 2010, 2011)
    • Paleolit receptek hétköznapokra (Jaffa kiadó, 2012)
    • Paleolit finomságok gyerekeknek (Jaffa kiadó, 2013)
    • Paleolit sütemények (Jaffa kiadó, 2013)
    • Paleolit vendégváró falatkák (Jaffa kiadó, 2014)
    • Ünnepek paleolit módra (Jaffa kiadó, 2014)

„… olyan típus vagyok, hogy inkább igent mondok, mint nemet…”

10 évig éltél, tanultál, dolgoztál külföldön. Mesélnél erről egy kicsit?

Hollandia volt az első állomás, a lányom ott született. Amikor 4 hónapos volt, elköltöztünk Angliába. Az édesapja holland, és szerettünk volna egy semleges országba menni, hogy olyan helyen legyünk, ahol egyikünk sincs otthon, és így mindketten egyenlő feltételekkel induljunk. Az ország adta magát, mert angolul mindketten tudtunk. Angliában éltünk 4 évig, a fiunk már ott született. Azután, mivel a férjem nagyon szerette Indonéziát, kérte, hogy költözzünk oda. Én meg olyan típus vagyok, hogy inkább igent mondok, mint nemet… Ott éltünk majdnem két és fél évig. Teljesen más kultúra, klíma, étkezés. Fizikailag eléggé megviselt az a környezet, de nagyon szerettem ott lenni.

Mit jelent, hogy megviselt?

A trópusi környezet az európaitól teljesen eltérő baktériumtörzseket tartalmaz, a csapvíz ihatatlan. Egyik bélfertőzés jött a másik után, az egészségem nagyon megrogyott. Évekig tartott mire kijöttem belőle, hosszú és küzdelmes út volt. Ha nagyon felborul a bélflóra egyensúlya, és kialakul egy súlyos áteresztő bél-szindróma, azt nagyon lassan lehet helyrehozni. Persze a paleo jót tett neki.

Találkoztál-e máshol a paleóval?

Nem, abszolút Magyarországon találkoztam először ezzel a dologgal.

elmira-5

„Azt látom, főleg az elmúlt években, hogy nagyon sok önjelölt, nagyhangú tanácsadó van, amit rendkívül felelőtlen dolognak tartok.”

Mi a Te végzettséged?

Holisztikus szemléletű táplálkozási tanácsadó és reflexológus-természetgyógyász vagyok. Különböző gyógyító technikákat is tanultam, energiával is dolgozom. Mindig megvolt bennem az a szemlélet, hogy az ember nem csak egy mechanikus lény, hanem elég sokrétegű. Amikor belenyúlsz egy ilyen komplex rendszerbe, bármilyen szinten, akkor az az összes többi szintre is kihat. Azt látom, hogy nagyon jól működik, amikor megtámogatjuk a fizikai segítséget más dolgokkal. Van, aki erre nyitott, van, aki nem. Mindig a klienstől függ, hogy milyen módszerrel lehet vele dolgozni. Az viszont nagyon jó, hogy van egy eszköztárad, amiből ki tudod választani, hogy mi az, ami éppen a leghasznosabb. Van, akinek a kezelését például reflexológiával tudom kiegészíteni, vagy van, aki lefekszik nálam a masszázsasztalra, és átadja magát valaminek, amiről nem tudja ő sem, én sem, hogy hogyan működik, de működik. Indiai olajos masszázst is tanultam például. Ha valakinél le tudod csökkenteni a stressz szintet az amúgy nagyon is stresszes életmódváltás időszakában, akkor félig nyert ügyed van. Azért persze a táplálkozás a fő vonal nálam.

Akkor ezt csináltad a kezdetektől?

Nem egészen a kezdetektől, de jóval a paleo előttről. A kezdetek… hát én nagyon sok mindennel foglalkoztam már életemben. Eredetileg könyvkötő voltam, ami azért vicces, mert amikor Szendi Gáborral megismerkedtem, akkor kiderült, hogy ő is könyvkötő volt. 🙂 Táplálkozással most már kb. 22 éve foglalkozom, de ez a hobbim gyerekkorom óta. A főzés, az ételek egészségre gyakorolt hatása, a különböző diéták mindig érdekeltek engem. Gyerekkorom óta szakácskönyveket gyűjtök.

A nyitottságod az alternatív gyógymódok felé mindig megvolt?

Igen, a kezdetektől. Vannak olyan diagnosztikai módszerek, amiket nem tartok feltétlen megbízhatónak, illetve szubjektívnek látom. Nem mindegy, hogy kinek a kezében van egy módszer. Ez a tanácsadásokra is igaz. Azt látom, főleg az elmúlt években, hogy nagyon sok önjelölt, nagyhangú tanácsadó van, amit rendkívül felelőtlen dolognak tartok. Amikor megmutatom embereknek, hogy hogyan lehet paleo elvek alapján főzni, az egy dolog, de amikor beteg embereknek képzetlenül elkezdek tanácsot adni, azt nem tartom szerencsésnek. Vannak ugyanakkor nagyon lelkiismeretes, nagy körültekintéssel dolgozó tanácsadók. Van egy felnövő, paleo szemléletben dolgozó generáció, aki időt, energiát és pénzt nem sajnál arra, hogy valóban képezze magát, és megkeresi a lehető legtartalmasabb, legkomolyabb képzéseket, ezeket végig is csinálja. Az ő hangjuk általában szerényebb és halkabb.

elmira-3

„Valamit mindig nem ettem, amit a többiek esznek.”

Jól tudom, hogy volt vegetáriánus korszakod is?

Nem volt igazán vegetáriánus korszakom soha, de volt néhány év, amikor a január-februári időszakban elsősorban vegetáriánus módon táplálkoztam, egyszerűen nem kívántam a húst. Amióta paleózom, azóta soha nincs olyan, hogy nem kívánok húst enni.

Sok húst eszel?

Mi az a sok hús? 🙂

Reggel, délben, este? Vagy minden nap egyszer?

Azért nem reggel-délben-este, de minden nap eszem húst, halat vagy tojást. Azt érzem, hogy nagyon igénylem. A csak zöldséges étkezés nem elégít ki engem amióta a gabonát elhagytam. Régen abszolút nem tudtam zsírosan enni. Most, ha egy tápanyagcsoportot kellene mondani, amit nagyon megszerettem amióta paleózom, akkor az a zsír.

Nem volt ijesztő vagy nehéz átállni a paleóra annak idején?

Nem. Ez volt a sokadik diéta, amire én életemben átálltam. 🙂 Az, hogy egy szűkített keresztmetszetben eszem, abban semmi újdonság nem volt. Én soha nem ettem úgy, ahogy a mainstream. Valamit mindig nem ettem, amit a többiek esznek: cukrot, glutént, élesztőt, tejterméket, stb… A tanácsadói munkám során is ez volt a specialitásom. Megtanítani egy embert arra, hogy hogyan alakítsa át a konyháját, a főzési szokásait úgy, hogy adott esetben nagyon sok alapanyagot nem használhat. Amikor külföldön dolgoztam, akkor az elméleti tanácsadás gyakorlati főzéssel együtt zajlott. Ez a segítségnyújtásnak egy nagyon hatékony formája, és óriási élmény, amikor a delikvens ráérez az újfajta főzés ízére, és elkezd örömet találni az életmódváltásban!

Mik azok a dolgok, amikkel Te mostanában foglalkozol?

Sok vállalkozásnál bábáskodtam, és bábáskodom most is, ami a paleo témakörében elindult Magyarországon. Szakácskönyveket 2010 óta írok, ez az évből elég sok hónapot igénybe vesz. Ilyenkor szinte semmi mással nem tudok foglalkozni, ez egy non-stop tevékenység. Gyakran a hét hét napján dolgozom, hosszú időn keresztül. Azután kell egy időszak, amikor tudok pihenni. A Paleolit Életmód Magazinnál munkatársként dolgozom, de elindult ugye a Paleo Konyha Magazin, amit viszont szerkesztek, és amivel szintén rengeteg munka van, de nagyon szeretem. Kreatív, jó kis csapat alakul ott is. Aztán van a klub, vannak előadások, paleo wellness hétvégék és vannak a főzőtanfolyamok…

Most már gondolom, csak paleót oktatsz.

Igen, lassan elmaradtak a nem paleo tanfolyamok…

Lassan?

Igen, ez egy folyamat volt. A legtöbb akkori munkatársam nehezen élte meg a szakmai váltásomat.

Nem tolerálták?

Nem. De közülük vannak olyanok, akik ma már abszolút paleósok.

asztal2-vagott
Készül a Paleo Konyha magazin ünnepi száma

„A hajam is az égnek meredt, ahogy elsőre végiglapoztam a fejezeteket.”

Amikor áttértél a paleóra, ez hogyan nyilvánult meg a Te munkádban? Azt mondtad az ügyfeleidnek, hogy „ó, én most tanultam valami nagyon jót és nagyon újat, úgyhogy teljesen változtassunk meg mindent”, vagy fokozatosan épült be?

Nagyon sok tanfolyamot tartottam a paleo előtti időszakban is. Akkor azt mondtam, hogy ha megengedhetném magamnak, akkor „tanulmányi szabadságra” kellene mennem, az lenne az igazán korrekt. Olyan szintű szemléletváltás megy itt végbe, amit nem lehet egyik hétről a másikra integrálni. Körülbelül egy fél évre el kellene hallgatni, és nem mondani semmit, amíg én magam ki nem bogozom, hogy mi hogy van.

Én szégyenszemre Szendi Gábor munkásságából semmit nem ismertem addig, ami alól talán felmentést ad az, hogy tíz évig nem voltam itthon. Aztán bejött a horizontomra azáltal, hogy írt egy táplálkozás témájú könyvet, és a könyvesboltban a borítója odavonzotta a tekintetem. A hajam is az égnek meredt, ahogy elsőre végiglapoztam a fejezeteket. Megvettem, elolvastam. Elég bizarrnak tűnt a dolog. Gyanakodtam is, hogy talán kicsit bolond ez az ember… Az ismeretségi körömben körbekérdezgettem, hogy mit tudnak róla? Mondták, hogy nem bolond egy cseppet sem, és kiváló szakember. Elkezdtem járatni a hírlevelét, és nekiláttam paleózni, mert a saját bőrömön akartam megtapasztalni, hogy milyen. A 18 éve tartó, havi rendszerességgel jelentkező migrénem egy hónap után nyomtalanul eltűnt… Végül írtam neki, hogy nagyon hasznosnak látom a munkásságát, és hogy szeretnék valamilyen módon segíteni. Úgy látom, hogy azzal tudnék a leginkább, hogy fordítok neki a hírlevelekhez, mert jól tudok angolul. Visszaírt, hogy jó-jó, de először akkor próbáljuk ki. Ő egy óvatos duhaj. 🙂 Elküldött nekem egy 17 oldalas, sűrűn biokémiai szöveggel tarkított szakirodalmat a fruktóz veszélyeiről, hogy abból csináljak egy kivonatot. Csináltam egy kivonatot, elküldtem, és nagyon meg volt elégedve. Jó lenne, ha máskor is dolgoznék neki, de ezt nem fogadhatja el csak úgy, mit adhat nekem ezért cserébe? Mondtam, hogy nem azért jelentkeztem, mert cserébe bármit is kérnék, hanem mert szívesen segítek. Hát azt nem lehet, azt ő nem fogadhatja el. Akkor kitaláltuk, hogy segít hirdetni a tanfolyamokat, és akkor én elkezdek paleo főzőtanfolyamokat tartani. Ez volt az első pontja a mi együttműködésünknek. Utána elkezdte pedzegetni a kiadójának, hogy nekem kellene írni azt a bizonyos szakácskönyvet, amiről már beszéltek…

Könnyű vele együtt dolgozni?

Nekem nagyon. Ez egy érdekes dolog egyébként, mert első perctől kezdve volt köztünk bizalom, ami főleg az ő esetében nem annyira egyértelmű, mert ő inkább egy bizalmatlan, és sokkal lassabban felengedő valaki, mint én. A világszemléletünk is teljesen más. Ő abszolút ateista, én abszolút hívő vagyok. Van egy közös pont viszont, ahol tudunk kapcsolódni. Gábor nagyon magas integritású, kiváló ember, és soha életemben nem csalódtam a kollegiális meg baráti lojalitásában. Nekem az is borzasztó fontos, hogy egy olyan intellektuális forrás, akire lehet támaszkodni, akinek mérvadó számomra a véleménye. Tehát van bennem egy tisztelet is iránta, ami kell ahhoz, hogy hosszú távon ez jól működjön, és hát nagyon megszerettem őt és a családját is.

elmira-4

„A vajas kenyér a legjobb étel a világon.”

Folyton recepteket publikálsz a blogodon, a könyveidben, az újságban. Kerül nálatok kétszer ugyanaz az asztalra?

Igen, azért kerül, de ritkán. Ez az én személyiségemből is fakad. Még jóval azelőtt, hogy szakácskönyveket írtam volna, az első férjem mondta gyakran: „hát ez nagyon finom, csak egy baj van: hogy soha többet nem fogok ilyet enni…” 🙂 Én nem az a típus vagyok, aki mindig ugyanazt főzi, nagyon nagy igényem van a változatosságra.

Arra van igényed, hogy valami újat csinálj, vagy hogy valami újat egyél?

Mindkettő. Van pár olyan élelmiszer, amit gond nélkül minden nap meg tudnék enni. Ilyen a kenyér például. Nekem a kedvenc ételem a kenyér, és valószínűleg az is marad, amíg élek. Az más kérdés, hogy nem eszem. A vajas kenyér a legjobb étel a világon. 🙂 Zöldségek nélkül megpusztulok, tehát az nem létezik nálam, hogy én ne egyek zöldséget. Nagyon sok és változatosan elkészített zöldséget eszünk mi. Ez mindig is így volt, az volt a becenevem, hogy „Zöldségnagykövet”. A főzőtanfolyamokon is fontos szempont, hogy az embereket megtanítsam úgy zöldséget készíteni, hogy abban leljenek is élvezetet, és ne egy kornyadt jégsaláta jelenjen meg a lelki szemük előtt, amikor azt hallják, hogy zöldség.

Van kedvenced?

A kacsa. Azt nagyon szeretem, viszonylag rendszeresen előfordul nálunk a kacsasült.

Hogyan éled meg a paleót azon túl, hogy aszerint táplálkozol? Gondolok itt a testápolásra, a mozgásra, bármire, ami ehhez köthető. Volt-e váltás?

Igen, lehet mondani, hogy volt. Ami elég szembetűnően változott, az a mozgás. Másfajta dolgokat csinálok, mint régebben, amikor is inkább szelídebb, táncosabb, nyugisabb mozgásformákat csináltam, úsztam. Arra lettem figyelmes úgy 3-4 évvel ezelőtt, hogy elkezdtem igényelni egy olyasfajta mozgást, amit addig soha nem szerettem. Ez az intenzívebb, izzadós, lihegős, olykor fájdalmas, nehéz edzés. Azt hittem, hogy megveszek az első két hónapban, rettenetesen nehéz volt. Minden porcikám fájt, a legedzetlenebb voltam a csoportban. Amikor ezen átlendültem, elkezdett egy kicsit könnyebb lenni, de nagyon hosszú idő volt, mire azt tudtam mondani, hogy én ezt élvezem. Gyerekkoromban nem sportoltam, és nagyon érzem ebben a különbséget másokhoz képest. Azt hiszem, ez az, ami a leginkább megváltozott.

nappali-ff
A nappali egyben műterem 🙂

„Nem tudsz olyan társaságba menni, olyan emberrel beszélni, hogy ne lenne vagy ő paleós, vagy egy rokon, a barátja, a szomszédja…”

Tapasztalod a munkád során a paleós tábor növekedését?

Abszolút tapasztalom. Azt gondolom, hogy most már százezres nagyságrendben lehet gondolkodni Magyarországon. Nem tudsz olyan társaságba menni, olyan emberrel beszélni, hogy ne lenne vagy ő paleós, vagy egy rokon, a barátja, szomszédja… Ma a postán feladtam egy ajánlott levelet, és az ügyintéző hölgy kedvesen megköszönte a munkásságomat. 🙂 Gyakran előfordul, hogy felismernek, ebből is gondolom, hogy sok paleós van. Ráadásul gombamód szaporodnak a paleo vállalkozások, ami nyilván azért van, mert látják, hogy ez egy nagyon is feljövő dolog.

Fel szoktad magad bosszantani a paleo ellenes, többségében laikus írásokon?

A nívótlan médiamunkás egy külön állatfajta, erre csak azt tudom mondani. Én tudom, hogy mennyit fizetnek ezekért a cikkekért, ami minősíti azt is, hogy milyen színvonalúak. Olyan butaságokat írnak, annyira átlátszó az egész, hogy azon nem is lehet bosszankodni. Egy barátom mondta egyszer: „Az újságból azt tudod meg, hogy mit írtak az újságban”. Ez így van. Előfordul azért, hogy valami kiveri a biztosítékot, de ritkán.

Nem érzel néha késztetést, hogy válaszolj ezekre a dolgokra?

Én nem. Gábor néha szokott, de előtte általában mérlegel. Ha válaszolsz valamire, azzal adsz neki energiát, foglalkozni fognak vele, tehát nem biztos, hogy mindig ez a jó megoldás.

elmira-2

Update

Mennyire osztotta meg a paleósokat a Norbival való szövetség?

Volt ilyen is, olyan is… Voltak józan, kiegyensúlyozott nézeteket képviselő emberek, akik azt mondták, hogy ez is csak egy dolog a sok közül, nézzük meg, mi lesz belőle. Akik szeretik Norbit és Rékát, persze pozitívan álltak hozzá. Aztán volt, aki szerint ez a paleo elárulása, magával az ördöggel cimborálunk… Van a magyaroknak egy fura viszonya a pénzzel, és emiatt össze van mosva a tisztaság a szegénységgel. Magyarán addig vagy tiszta, amíg nincs hasznod belőle. Ez a nézet szerintem nem helytálló. Nagy különbség van aközött, amikor a pénz az elsődleges szempont, és minden egyéb csak utána jön, vagy amikor elhivatottságból dolgozol, mert valamiben hiszel, amiben profi vagy, és mivel az életed legnagyobb részét ezzel a valamivel töltöd el, abból kell tudnod megélni. Ez utóbbi esetben nem a pénz az elsődleges motiváló erő. Nagyon örülök neki, hogy azzal foglalkozom, amiben hiszek, amit nagyon szeretek, és ebből meg is tudok élni. Attól, hogy most az Update céggel működünk együtt, még ugyanazok vagyunk, akik eddig voltunk, az értékrendünk nem változott. Aki ismer minket, az tudja ezt. Egyébként sem lehet úgy élni, hogy reggeltől estig azon gondolkozol, hogy ki mindenkinek szeretnél vagy kellene megfelelni. Attól a pillanattól kezdve, hogy valamit csinálsz, az valakinek nem fog tetszeni. Aki felvállal egy ügyet a nagy nyilvánosság előtt, annak fel kell készülnie arra, hogy ez bizony nem mindenkinek fog tetszeni.

Paleo haladóknak

Mit lehet elárulni a most megjelenő könyvről, amit Szendi Gáborral együtt írtatok?

Ikerkönyvként fog megjelenni, kétkötetes lesz. Gábor része ugye az elmélet, az enyém a gyakorlat. A „paleo haladóknak” elv mentén született meg, a címe is ez lesz. Az elmúlt 5-6 év tapasztalatait foglalja össze, illetve, hogy mit tanultunk mindebből. Mikor Gábor először megírta a könyveit, akkor nem volt még magyarországi tapasztalat, most már van. Olyan kérdéseket próbált most tisztázni, amik nagyon sok paleóst foglalkoztatnak, ahol sok az ellentmondás, a zűrzavar. Ilyen például a ketogén, annak a javallata, ellenjavallata, a maglisztek vagy a fitátok kérdése. Szóba kerülnek a testalkati kérdések, a hízási képtelenség, a magzati programozottság… Nagyon sok nagyon érdekes témát felvet, kifejt a könyv. A recepteket teljesen hagyományos felosztásban írtam, ugyanúgy, ahogy szoktam. Amit hozzáadtam, hogy elég sok a belsőségeket, tengeri dolgokat használó recept, illetve különböző irányzatoknak megfelelő desszertek vannak benne. Lesznek kiegészítő dolgok, mint például a csontleves készítése, zöldségfermentáció, ketogén mintaétrend receptek… Már nagyon várom, november első felében fog megjelenni.

Az esetlegesen ellentmondásos, vitatott kérdésekben Gáborral egyébként egyetértetek?

Alapvetően igen. Ő egy picit „fitátbarátabb” talán, de lényegében egyetértünk.

polc

Elmira

A családod paleózik?

A férjem igen, a lányom is, szigorúan. A fiam nem, de az utóbbi időben drasztikusan csökkent a kenyérfogyasztása. Jelenleg Ázsiában van, ahol valószínűleg fő szénhidrát forrása a rizs. 🙂 Édesapám nem paleózik, de elég régóta glutén-, cukor-, és tejmentes étrenden él, így szívesen eszik például paleo süteményt. 🙂 Az pedig, hogy egy főzelékben nincs tej és liszt, az édesanyám konyhájában teljesen hétköznapi.

Mennyire egészítitek ki a férjeddel egymást a munkában?

Abszolút együtt dolgozunk. Ő fotózza az összes receptet, amit én készítek. Nagyon jó esztétikai érzéke van, bár a „food stylist” inkább én vagyok.

Mindig olyan kiegyensúlyozott, csendes, nyugodt ember benyomását kelted. Fel lehet téged húzni valamivel?

Persze.

Mi az, ami ki tud billenteni?

A családi életemen belül, ha történik valami nagy baj, az ki tud. Az is relatív sajnos, hogy hol kezdődik a nagy baj, sok mindenen túl vagyunk már. A külvilágot sem zárom ki, de próbálok tartani egy egyensúlyt, felmérem, hogy mi az, amire van bármi ráhatásom. Az utóbbi időben például elég sok ismerősömet töröltem a közösségi oldalról egy-egy fasisztoid megnyilvánulás miatt, a gyűlöletkeltés nagyon nem az én asztalom. Tragédiának tartom, hogy sokan elvesztették azt a tudást, hogy amikor belenézek a másik ember szemébe, akkor tulajdonképpen magamat látom. Nincs különbség. Embernek maradni sarkalatos helyzetekben, ezt tartom igazán fontosnak. Az én lehetőségeim is korlátozottak, nekem is muszáj a munkámra koncentrálnom, de amikor volt konkrét lehetőségünk segíteni, akkor segítettünk, adományoztunk, megsimogattuk, akit kellett.

Tény, hogy van egy nagyon erős belső tengelyem, és tudatosan használom azokat az eszközöket, amik visszabillentenek, ha kilengenék. A férjemmel 10 éve vagyunk együtt, gyakorlatilag soha nem vitatkozunk, időpocsékolásnak tartjuk…

És valóban. Sugárzik az összhang, az egymásra figyelés közöttük végig, amíg velük vagyok. Szerencsés emberek. 🙂

elmira-es-niki-2

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*