Finnországi kalandunk

Ahogy sejtettem, nem volt idő arra, hogy folyamatosan beszámoljak a velünk történtekről, illetve a finn ételekről. Egyrészt eléggé kimeríti az embert önmagában az, hogy nem nagyon megy le a nap (illetve arra a pár órára sincs teljesen sötét, amíg lemegy, és ez ugye nagyon izgalmas 🙂 ), másrészt kétnaponta kora reggel utaztunk tovább a következő városba. Amikor nem utaztunk, akkor is igyekeztünk korán kelni, hogy ne maradjunk le semmiről. Persze nem panaszkodni szeretnék, nagyon is jól telt ez az egy hét, egyetlen hibája, hogy túl rövid volt… 🙂 Szóval most már itthon vagyunk, és igyekszem összegyűjteni a képeket, illetve az emlékeimet arról, hogy mit is ettünk.

Először kitérnék arra, hogy bár készültünk lelkileg, hogy kicsit drágább odakint az élet, de nem számítottunk rá, hogy ennyire… Szóba sem jött, hogy esetleg étterembe menjünk, a szupermarketekben és a piacokon így is annyit költöttünk, mintha itthon minden nap egy vagy két alkalommal étteremben ettünk volna. A legjellemzőbb, hogy náluk egy gombóc fagyi 3 euró. A legolcsóbb amit ettünk, a grillcsirke volt, amit akciósan (!) 5 euróért vettünk. Ha már ott van az ember, természetesen kipróbálja a helyi jellegzetességeket és persze a halakat is, amik már messze nem ebben az árkategóriában mozogtak, a kilóárak húsz eurón felül voltak szinte minden esetben. Kötöttünk persze kompromisszumokat, részben ezért, részben meg, mert nem minden nap jár Finnországban az ember lánya. 🙂

Tampere, a kedvencünk
Tampere, a kedvencünk

Az első állomásunk Tampere volt, ahol helyi jellegzetesség a mustamakkara, ami gyakorlatilag véres hurka, ránézésre és ízre egyaránt. Elvileg rizzsel készül (nem paleo!), ezért nem értettem, hogy miért van belőle normál és gluténmentes változat is, mindenesetre biztos ami tuti, én az utóbbiból ettem. 🙂 Hagyományosan vörös áfonya lekvárral fogyasztják, így mi is azzal ettük, mondanom sem kell, nem volt paleo sajnos. Mindenesetre meglepően finom ízpárosítás! A hűtőpultokban Turkuban és Helsinkiben is találtunk belőle előre csomagolt változatot, de frisset csak Tamperében kaptunk. Bekeretezte az utunkat, első és utolsó nap is ezt ebédeltük.

tmp_mustamakkara295825226
Mustamakkara

Első nap a mustamakkara mellé még egy nagyon gusztának tűnő füstölt halkockát is megkóstoltunk, ami isteni finom volt! Olyan, mintha füstölt sajtot enne az ember, csak omlósabb, és persze van némi halíze. 🙂

tmp_fustolt hal-1710371889
Füstölt halkocka

Estére jött a grillcsirke, répával. 🙂 Mivel konyhánk, késünk nem volt, a nomád élethez a répa tűnt a legmegfelelőbb köret választásnak… csak megmostuk és ehettük is! tmp_csirke202583095

Reggelire, illetve vacsorára egyébként gyakran az előző étkezés maradékát, illetve gyümölcsöket, főleg banánt és barackot fogyasztottunk.

Tamperében kóstoltuk a finnek jellegzetes sajtját is, amit hagyományosan úgy készítenek, hogy hosszú évek alatt egy nagyon kemény sajtot érlelnek, majd azt fogyasztás előtt hőkezeléssel puhítják. Az eredmény egy állagában és ízében is nagyon lágy sajt, talán a mozzarellához tudnám hasonlítani. Attól tartok, a szupermarketes verzió esetében, amit mi is ettünk, a sokéves érlelés kimaradt, így ez már erősen kompromisszumos volt. Ezt is lekvárral fogyasztják, mi barackkal egészítettük ki. 🙂

tmp_sult sajt-1255218780
Leipäjuusto

SOKOS-nak hívják azt a szupermarketet, ahol a legszívesebben vásároltunk. Igazából nem csak élelmiszerüzletet takar ez a név, hanem egyben egy egész bevásárlóközpontot, sőt ilyen szállodát is láttunk. Nagy választéka, szép áruja van. Volt egy önkiszolgáló salátabár is bent, ahol a másnapi ebédünket kanalaztuk össze. 🙂 Került bele rák és lazac, meg persze olajbogyó, és mindenféle zöldség is. 8 és 10 eurós tálakat szedtünk össze, mondjuk ezzel már igazán jóllaktunk, és nem sajnáltuk belőle a tenger gyümölcseit. 🙂 tmp_raksalata-345942041

A harmadik és negyedik napot már Turkuban töltöttük. Turku a tengerparton van, itt volt gyakorlatilag az egyetlen halpiac, amit láttunk (Helsinkiben vasárnap tudtunk volna csak piacra menni, amikor is az zárva tart sajnos). A választékban volt nyers és “ready to eat” változat is, fűszeres, sajtos, mézes, füstölt, sült, amit csak el lehet képzelni. Itt ettük a legtöbb halat. 🙂

tmp_fuszeres hal-1119659957
Fűszeres-mézes-sajtos halszelet a turkui piacról
tmp_egesz hal295825226
Füstölt hal egészben – első turkui vacsoránk

Itt kóstoltuk meg az amúgy mindhárom város SOKOS-ának hűtőpultjából kapható töltött káposztát. Kicsit édeskés az itthonihoz viszonyítva, egyébként nem volt rossz. A rizs miatt sajnos szintén nem paleo, a gluténmentessége miatt az ilyesmit most megengedtem magamnak.

A finn töltöött káposzta
A finn töltött káposzta

Helsinkiben a halpiacról sajnos lemaradtunk, rossz napon érkeztünk 🙁 Kifogtunk viszont egy vásárt, ahol ettünk húslevest, ami amúgy a gulyásleveshez volt leginkább hasonlítható (igen, krumpli is volt benne, ami nem paleo!), és potom 6 euróért árulták, illetve szárított hal chipset, valamint kis sült halacskákat, amiket a sült krumplihoz hasonlóan kis és nagy adagban lehetett kérni.

tmp_husleves-324346322
“Húsleves”, azaz finn gulyás 🙂
tmp_hal chips561396876
Hal chips
tmp_sulthal kicsi-998776396
Sült halacskák

Helsinkiben is grillcsirke volt egyik nap a vacsoránk, amihez a ránézésre érdekesnek tűnő hínárt (!) is megkóstoltuk. Hááát, mit mondjak, nem csak ránézésre volt érdekes… 🙂 Szerencsénkre nem egyezik az ízlésünk, így végül én a barnát, Sanyi a zöldet vállalta, hogy mégse dobjuk ki. 😉 A zöldnek nem is nagyon tudnám mihez hasonlítani az ízét, mindenesetre kicsit savanykás volt, a barna pedig olyasmi, mintha sós, magvas tésztát enne az ember. Az első pár falat egyébként kifejezetten jólesett, csak aztán besokalltunk tőle.

Hínár :-)
Hínár 🙂

A városokat összekötő vonatutakon általában kolbász snacket ettünk répával, illetve banánt, így ezeken a napokon ez volt a reggelink is.

A SOKOS hűtőpultjáról pár fotó:

tmp_huto1-1710371889tmp_huto2-1119659957tmp_huto3-998776396tmp_huto4202583095 tmp_huto5-345942041

Utolsó este beszereztünk egy-egy kétdecis kókusztejet (ezerféle közül lehetett válogatni) és pár banánt, ez volt a hazaindulás előtti reggelink.

Nagy vonalakban az országról: az emberek nyugodtak, kiegyensúlyozottak, és rettentő segítőkészek, kedvesek. Kevés kutyát tartanak, viszont annál több kerékpárjuk van, gyakorlatilag mindenhol hatalmas kerékpárkupacokat láttunk, és persze sok bringást. Kerítés nem nagyon van a házak körül, ha mégis, csak jelzés értékű, kb. 60 cm magas. A buszmegállóban nem áll meg a busz, csak ha leintik, igen, ezt a bőrünkön tapasztaltuk. 🙂 A nyelv nehéz, szerintem vicces, nekem nagyon megtetszett. Jellemzően szép hosszú szavaik vannak, mert előszeretettel összevonják azokat.

Összességében az jut eszembe Finnországról, amit indulásunk előtt olvastam valahol az interneten: “más, de nem idegen”. Ez nagyon kifejező, abszolút így éreztük mi is.

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*