Omlós sertésborda kakukkfüves édesburgonyával

Bár már alakul a dolog, azért még simán van olyan időjárás odakint, hogy nagyon is jól essen egy melengető ebéd. Ritkán készítek ilyesmit, de bevallom, nagyon szeretem, csak általában kényelmesen rábízom az elkészítését a vendéglátómra. 🙂

Tudom, hogy fura párosítás a sertésborda és az olívaolaj, de kókuszzsíron kívül más sajnos nem volt itthon, és ugye el tudjátok képzelni, hogy az a hűtőben milyen csodásan ráfagy a húsra? 😀 Néhány hete készült ez az ebéd, így az arányokat emlékezetből írtam. Nem a memóriámról vagyok híres, de szerintem azért nagyjából stimmel. 😉

Hozzávalók:

  • 80 dkg sertésborda
  • 2 ek. olívaolaj vagy zsír
  • 1 ek. méz
  • 4-6 gerezd fokhagyma
  • bors
  • 2-3 db édesburgonya
  • 1 ek. kókusz- vagy sertészsír
  • kakukkfű

A sertésbordát még előző este bepácoltam. Bordánként felvágtam a húst, és sóztam, borsoztam. Az olívaolajat kikevertem a mézzel és a fokhagymával, majd  a hússal együtt összeforgattam, és betettem a hűtőszekrénybe.

Másnap sütőpapírra helyeztem őket, lefedtem alufóliával, és 160 fokos sütőbe tettem 2 órára. Levettem róla a fóliát, felső sínre tettem  a tepsit, és 200 fokon még addig sütöttem, amíg szépen megpirult (kb. 20 perc).

A burgonyákat felkarikáztam (héjával együtt), majd a karikákat csíkokra vágtam. Egy nagyobb tálba tettem, és alaposan összeforgattam a sóval, kakukkfűvel és zsírral.

Felső rácson, 200 fokos sütőben 15 perc alatt megsül. Be lehet tenni az utolsó sütési szakaszban a borda mellé is, de figyelni kell akkor őket, mert lehet, hogy az egyik hamarabb elkészül, mint a másik.

Mivel az édesburgonya és a mézes borda is édeskés, akkor igazán jó a kontraszt, ha nem sajnáljátok a sót, borsot és fokhagymát a bordánál, illetve természetesen mustár is mehet a páchoz!

Isteni finom, és tálaláskor ne sajnáljátok hozzá a friss salátát!

Mustáros pulykamell májjal, édesburgonya salátával

Mostanában gyakrabban készítek édesburgonyát, és egy kicsit utánajártam, mit érdemes tudni róla. Egy ideig abszolút száműzött volt a magyarországi paleo alapanyagai közül, később néhányan, majd egyre többen rehabilitálták. Nem meglepő, hogy vitatéma, tekintve, hogy glikémiás indexe (GI) vetekszik a burgonyáéval, gyakran felül is múlja azt.  GI-je függ a típusától, és elkészítési módjától is. Sütve akár 94-ig (!) is felkúszhat ez az érték. Ennek ellenére többen ajánlják cukorbetegség esetén is, mert kivonatáról bebizonyosodott, hogy javítja az inzulin érzékenységet. Ebben a kérdésben óvatos vagyok, ki tudja, hogy a sült/főtt édesburgonyában vajon ugyanaz a kivonat megtalálható-e még változatlan formában? A burgonyával egyébként csak távoli rokonok, részben talán ennek is köszönhető, hogy az abban lévő szaponinok az édesburgonyából szerencsére hiányoznak. A másik nagy különbség még, hogy az édesburgonyában rengeteg béta-karotin van, de vitamin- és ásványianyag tartalom tekintetében több komolyabb eltérést ne nagyon keressünk közöttük. Van még egy jó hírem viszont: vízben főzve az édesburgonya glikémiás indexe 40 és 50 közé tehető, ami igazán örvendetes! 🙂 Héjában, egy kis zöld fűszerrel puhára főzve ráadásul igen finom is, és pürének sem utolsó!

Akkor jöjjön a recept! 🙂

Hozzávalók:

  • 40 dkg pulykamell
  • 35 dkg csirkemáj
  • 2-3 fej vöröshagyma
  • 1 ek. mustármagos mustár
  • 1 púpos ek. kókuszzsír
  • 2 db édesburgonya
  • 1 tk. kakukkfű
  • 1 tk. só
  • 10 dkg spenótlevél

A vöröshagymákat megpucoltam, és csíkokra vágva a kókuszzsíron megpirítottam egy kicsit. Hozzáadtam a kockákra vágott pulykamellet, magas lángon kifehérítettem, majd sóztam, hozzáadtam a mustárt is, és alacsony lángon fedő alatt puhára pároltam. A végén feltekertem a lángot ismét, és hozzáadtam a csirkemájat. Sóztam, pár perc alatt készre sütöttem.

Az édesburgonyákat folyóvíz alatt lemostam, majd héjában feltettem főni őket annyi vízben, amennyi éppen ellepte. A vízbe beleszórtam a sót, kakukkfüvet, és puhára főztem a burgonyákat.

Spenótlevelekkel tálaltam.