Nagyon ritkán fogyasztok kenyérpótlót, ennek is köszönhető, hogy nem sok kenyér vagy zsemle recepttel találkozhattatok a blogon. Amikor néha mégis nekiállok valami paleo pékárut sütni, elsősorban a kihívás motivál, hogy össze tudok-e hozni valami ehetőt. 🙂 Ez a zsemle most több lett, mint ehető, kifejezetten finom! Természetesen csak a véletlen műve, hiszen, mint mondtam, gyakorlatom szinte semmi ezen a téren… 🙂 Kétféle verzióban is készült, a mandulás verzió kicsit édeskésebb, a szezámos kevésbé, de mindkettő nagyon jó lett.
Hozzávalók:
- 7,5 dkg darált mandula vagy darált szezámmag
- 2 ek. útifű maghéj darálva
- 2 dl víz
- 5 dkg szezámliszt
- 5 dkg gesztenyeliszt
- 2 ek. kókuszzsír
- 2 db tojás
- 1 csapott tk. só
- 1 tk. szódabikarbóna (vagy foszfát- és gluténmentes sütőpor)
- szezámmag a tetejére
Az útifű maghéjat beáztattam a vízbe (kb. 15 perc). Összekevertem a száraz hozzávalókat, majd alaposan összedolgoztam az összes többivel és a megduzzadt útifű maghéjjal. Egy 10-15 percet nem árt állni hagyni a masszát, jobban összeáll. Akkor jó, ha szépen formázható kis gombócokat tudunk gyúrni, amit egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezünk. Ha hígnak tűnik a massza, tegyünk még hozzá valamelyik maglisztből (ez nálam pont azoknál a zsemlécskéknél nem történt meg, amelyeket fotóztam, ezért lettek kicsit laposabbak… 🙂 ) Aki nem gyakorlott még ilyesmiben, annak üzenem, hogy kicsi golyókat kell formázni, a végeredmény kb. negyede lesz egy „normál” zsemlének! A tetejüket szezámmaggal szórjuk, és 180 fokos sütőben 25-30 percig sütjük. Fogyasztás előtt hagyjuk kihűlni!
Nagyon finom tényleg! 🙂 A maglisztek arányán változtatva tudunk variálni, hogy sósabb vagy édeskésebb ízű legyen. Én meg szoktam kóstolni a nyers masszát, ebből már sejteni lehet, hogy milyen lesz a végeredmény.
