Paleo tiramisu

… mert ha van mascarpone, és van babapiskóta, akkor van tiramisu is!

És nem csak olyan mintha. Fantasztikus ízek, isteni harmóniában, ahogy kell. Amikor elkészült a krém, legszívesebben megölelgettem volna magam, olyan boldog voltam. 😀 És persze nagyon nagy akaraterőre volt szükségem, hogy ne toljam be az egészet a remekmű elkészültéig. Ugye említettem már, hogy egy hős vagyok? 😉

Hozzávalók:

  • 400 g paleo mascarpone – 800 ml (4 kis doboz) Cocomasból
  • 5 db friss, mosott tojás szétválasztva
  • 120 g édesítés a krémbe (én nyers mézet használtam)
  • 1 mk. őrölt vanília
  • 300 g paleo babapiskóta (4 adag)
  • 4 dl jó erős feketekávé (kihűtve)
  • 70 ml rum (rumaroma is megteszi)
  • 2 evőkanál holland kakaópor

Elkészítés:

Először is főzd le a kávét, add hozzá a rumot, és hagyd kihűlni.

A tojások sárgáját az édesítő kétharmadával fehéredésig verjük, a fehérjét pedig a maradék édesítővel keményre. A tojássárgákhoz hozzáadjuk a mascarponét, a vanília őrleményt, és alaposan kikeverjük. Meg ne kóstold, az istenért, ha szeretnéd, hogy maradjon belőle! Ezután óvatosan beleforgatjuk a fehérjét.

Egy magasabb falú tál aljára vékony réteg krémet kenünk (nem tudom, mire jó, de láttam egy videóban, és annyira guszta volt 🙂 ), majd a rumos kávéba mártott piskóták felével kirakjuk az alját. Csak egy pillanatig szabad a piskótát áztatni, és ne is merítsd a kávéba teljesen, csak félig (fektetett helyzetben)! Én ebből a mennyiségből dupla piskótarétegeket raktam a tálba, ez is volta a terv, mert piciket gyártottam. Ha kevesebb tésztával szereted, csökkentsd a mennyiséget.

Betakarjuk a piskótákat a krém kétharmadával, majd jöhet a következő (dupla) piskótaréteg. Rá a maradék krém kerül, végül megszórjuk a tetejét a kakaóval.

Legalább 3-4 órára hűtőbe tesszük.

Az erős feketéről esetemben annyit megjegyeznék, hogy instant koffeinmentes kávét használtam hozzá, ami ugyan szentségtörésnek számít, de nincs kávéfőzőm, és nem bírom a koffeint… azért duzzogva, de elfogyott így is. 😉

Mivel zselatint nem, viszont annál több állaglazító tojásfehérjét használtam a krémben, nem annyira szépen szelhető, de miután megkóstoltad, ez már egyáltalán nem fog érdekelni… 😀

Paleo babapiskóta

Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű összehozni, de tényleg az. Azt meg pláne, hogy a végeredmény ilyen ropogós és könnyű lesz. Az eredeti recept szerint csak liszt, tojás és cukor kell hozzá, ennek megfelelően igyekeztem paleósítani. A liszt esetében először fele tápióka keményítővel, fele zöldbanán liszttel próbálkoztam, és elsőre is nagyon finom lett. Szóba jött még a kóluszliszt is, de azzal nem volt babapiskóta jellege a dolognak, viszont egy nagyon fincsi aprósüti született belőle, hamarosan hozom azt is. 🙂 A lényegre visszatérve, kicsit lejjebb szerettem volna vinni a piskóta szénhidrát tartalmát, és megkíséreltem kizárólag zöldbanán liszttel elkészíteni. Olyan finom lett így is, hogy ennél a verziónál maradtam végül.

Hozzávalók 8 dkg babapiskótához:

  • 1 db M-es tojás
  • 30 g zöldbanán liszt (15 g helyettesíthető tápióka keményítővel)
  • 32-36 g eritrit – ízlés szerint

A tojást szétválasztjuk, a fehérjét 12 g eritrittel kemény habbá verjük, a sárgáját a maradék édesítővel magas fokozaton fehéredésig keverjük. Összeforgatjuk a fehérjét a sárgájával, hozzászitáljuk a zöldbanán lisztet, és azzal is óvatosan elvegyítjük. Habzsákba (vagy a sarkánál kivágott nejlonzacskóba) töltjük a habkrémet, és sütőpapírral bélelt tepsire piskótányi csíkokat nyomunk. 160 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütjük.

Ne ijedj meg, a sütőből kivéve nagyon puha a piskóta, még a sütőpapírról se nagyon tudnád levenni. Teljesen kihűlve viszont csuda finom ropogós lesz! Igen, már megint türelemjáték, ez van… 🙂 Nagyobb mennyiséget is készíthetsz több tepsiben, légkeveréssel, viszont érdemes figyelni, mert úgy 8 perc is elég lehet, vagy alacsonyabb hőmérséklet.

Első alkalommal 36 g eritrittel készítettem, mert cukorból 30 g kellene, és ugye az eritrit nem annyira édes, de én már kis túlzásnak éreztem, ezért 32 g-ra csökkentettem a mennyiséget.

Ez a 8 dkg nálam 15-16 piskótát jelent, tehát kisebb, könnyebb mint a bolti verzió, de attól is függ, hogy mekkora halmokat nyomsz a tepsire. A nejlonzacskó verzió is jól működik, de ha kitartó és lelkes az ember lánya, akkor kap a férjétől a Mikulástól egy szuper kis habzsákot. 🙂

Tojásos lecsó

Számomra a leg-leg-leg… 🙂 Gyerekként egyáltalán nem voltam hajlandó megenni, mondván, hogy én ugyan nem eszek fonnyadt zöldséget. Valahol ott törtem meg, amikor anyukám belemártott egy szelet kenyeret a szaftjába, hogy legalább azt kóstoljam meg. Imádtam. A fonnyadt zöldségnek egy darabig még sikerült ellenállnom, aztán megtört a jég.  Azóta nincs megállás. Bármikor, bármennyit. Tojásosan, naná.

A saját konyhámban most az okozza a legnagyobb problémát, hogy én már csak nosztalgiából is, de jó szaftosan, lédúsan szeretem, pedig a kenyér ugye már a múlté. Sanyi viszont ragaszkodik, akarom mondani ragaszkodna a lémentes verzióhoz. Na jó, néha igazán megpróbálok a kedvére tenni, de valahogy akkor se nagyon jön össze. Hiába, az én konyhám, az én váram… 😀

Hozzávalók:

  • 1 kg lecsó paprika
  • 60-70 dkg érett paradicsom
  • 2 nagy fej vöröshagyma
  • 1 ek. kókuszzsír
  • 8 db tojás
  • ízlés szerinti zöld fűszer (petrezselyemmel és kakukkfűvel is nagyon finom)

A hagymát megpucolom, csíkokra vágom, és egy nagyobb lábosban a felhevített kókuszzsíron megpirítom. Közben megmosom és felkarikázom a paprikát (ez nálam kardinális kérdés, karikázom, és nem kockázom! 😉 ). Hozzáadom a megpirult hagymához, és aláöntök egy fél dl vizet. Átforgatom, sózom.
Amíg összeesik kissé a paprika, vízforralóban vizet forralok, és ráöntöm az egész paradicsomokra (lepje el teljesen). 1-2 percig hagyom őket benne, majd kiveszem, és lefejtem róluk a héjukat. Így pikkpakk lejön. Amikor a paprika már összeesett, hozzáadom a paradicsomot, utánsózom, ha kell, és közben felütöm a tojásokat egy tálba. A tojásokat is megsózom, összekeverem (nem nagyon, a Sanyi kedvéért 🙂 ), és az elkészült lecsóhoz öntöm. Kicsit forralom, átkeverem még, majd lehúzom a tűzről. A zöld fűszert a végén forgatom bele.

Hmmm… jó étvágyat! 🙂

Répás lepény, avagy répasüti

Lepény, mert lapos, de tulajdonképpen inkább süti, és ha ismeritek, mind ízében, mind állagában eléggé hasonlít a szórt túrós rétesre. Nem tudom minek köszönhető, mert az összetevőik metszete meglehetősen kis halmaz, amennyire emlékszem, a tojásban talán ki is merül… 🙂 Akár reggelire, akár desszertnek el tudom képzelni. Reggeli esetén a plusz édesítés akár el is hagyható.

8-V2

Hozzávalók:

  • 1 kg sárgarépa
  • 4 dkg házi kókuszliszt
  • 10 dkg kókuszzsír
  • 2 db alma
  • 10 dkg mazsola
  • 6 db tojás
  • 1/2 mk. stevia por
  • 1 tk. gyömbér

Elkészítés:

A sárgarépákat megpucolom, felkarikázom, puhára főzöm, majd villával szétnyomkodom. Az almákat nagy lyukú reszelőn lereszelem, a tojásokat szétválasztom. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, az összes többi hozzávalót pedig alaposan összedolgozom. Óvatosan összeforgatom a habbá vert fehérjékkel, és kókuszzsírral kikent tepsibe simítom. 190 fokos előmelegített sütőben 30 percig sütöm.

Melegen könnyen szétesik, de kihűlve szépen szeletelhető.

Töltött káposzta

A világ legfinomabb töltött káposztáját a nagymamám készíti, ez nem kérdés… 🙂 Minden családi összejövetel kötelező résztvevője, egyszerűen kiköveteljük, nem maradhat el. A nagypapám Erdélyben született, a mama a kedvéért megtanult erdélyi töltött káposztát készíteni. Na, én ezen nőttem fel. Picit fura is volt mindig másoknál a pirospaprikás verzió, persze nem rossz, csak fura. Szóval az erdélyi töltött káposztában nincs ám pirospaprika, ellenben van benne borsikafű (csombor) és kapor. A most mellékelt képek nem ezt tükrözik, amikor fotóztam, éppen paprikásan készítettük… 🙂 na nem sokkal. Isteni finom, egy próbát mindenképpen megér. Nem kell aggódni, a rizst helyettesítő karfiolt az sem fogja felismerni benne, aki nem szereti.

13-E3

Hozzávalók:

  • 80 dkg darált hús (zsírosabb sertéshúst javaslok)
  • 1 db tojás
  • 1/2 fej karfiol
  • 10 dkg füstölt szalonna
  • 80 dkg vecsési savanyú káposzta
  • 1tk. borsikafű
  • 1tk. kapor
  • 2 csapott tk. só
  • bors

13-E2

Elkészítés:

A szalonnáról levágom a bőrt, és ledarálom (jobb híján én aprítóval szoktam). A karfiolt rizsszem nagyságúra aprítom, és a káposzta kivételével minden egyéb hozzávalóval összegyúrom. Gombócokat formázok, és a káposztával felváltva rétegzem egy lábosba (a káposztával kezdve). Pici borsikafű és kapor a káposztára is mehet még, csak a borsikafűvel csínján kell bánni, mert nagyon megsavanyíthatja a végeredményt. Felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen nem lepi el. Felforralom, és alacsony lángon, lefedve készre főzöm (kb. 2 óra).

Na igen, éppen a káposztatöltögetést spórolom ki a dologból, de nézzétek el nekem! Így is ugyanolyan finom, és sokkal kevesebb a macera… 🙂