Hirtelen felindulásból, de tulajdonképpen minden konkrét ok nélkül írok most. Csak sétáltam, gondolkodtam, és jól felhúztam magam. Mint a viccben, amikor a nyuszika elmegy a medvéhez elkérni a porszívóját, de nem bízik benne, hogy az odaadja. Mikor végül odaér, berúgja az ajtót: „Tudod mit, medve, b… meg a porszívódat! 🙂 ”
A nyugati táplálkozással a legnagyobb probléma az, hogy rettentően megszoktuk. Innen kezdve, ahogy Szendi Gábor is írta már, normálisnak tekintjük, és ha a szervezetünk nem úgy reagál rá, ahogy szeretnénk, magunkat tartjuk betegnek. Egy cukorbetegséggel foglalkozó fórumon botlottam bele nem is olyan régen egy hozzászólásba, ami kissé megdöbbentett. Szóba került ugyanis a paleo étrend, mint lehetséges megoldása a 2-es típusú cukorbetegségnek. Valaki megjegyezte, hogy igen, valóban hatásos, de csak tünetileg kezel, hiszen ha visszatérnél a megszokott ételekhez, ugyanúgy kiújulna…
Tessék?
Egyrészt: miért térnék vissza, ha jól vagyok tőle?
Másrészt: inkább lőjem magam inzulinnal, tovább tetézve a problémát, vagyis a fennálló inzulinrezisztenciámat, ahelyett, hogy a szervezetem számára megfelelő tápanyagokat vigyek be a szervezetembe? Olyanokat, amivel egészségesen működök?
Harmadrészt: ma belém villant, hogy tulajdonképpen mi is a méreg definíciója? Csak a Wikipédia van kéznél, hát nézzük: „Biológiai szempontból méregnek tekinthetünk minden olyan anyagot, amely élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget vagy halált okoz – általában kémiai reakció útján vagy más molekuláris szintű tevékenységgel – ha belőle kellő mennyiség jut be az élőlénybe.”.
Hmmm… Amikor azt tapasztalom, hogy az állítólag gyógyíthatatlan inzulinrezisztenciám megoldódik, a hosszú évek óta meglévő petefészek cisztáim – amire az orvos hormontartalmú gyógyszert akart adni – nyom nélkül eltűnnek, amikor mellettem azt látom, hogy komoly, pajzsmirigyet is érintő autoimmun betegségekből laborlelettel is bizonyíthatóan gyógyulnak az emberek, cukorbetegek elhagyják az inzulint, és mindez CSAK a táplálkozás megváltoztatásának és nem gyógyszereknek köszönhető, akkor mit gondoljak? Azt gondolom, hogy ha ez annak tulajdonítható, hogy elhagytuk a kenyeret, a tejtermékeket, és néhány más olyan élelmiszert, amihez még nem volt időnk evolúciósan teljesen alkalmazkodni, akkor ezek az élelmiszerek számunkra nem táplálékok, hanem mérgek.
Tudom, ez drasztikusan hangzik, de próbáljuk meg ezt a dolgot egy kicsit kívülről szemlélni: ki mondta, hogy amit etetnek velünk, az jó? A tévé? Az élelmiszeripar, aki ránk akarja sózni a termékeit? Vagy az orvosok, akik nem tudnak kigyógyítani a civilizációs betegségeinkből? Még mielőtt bárki megkövezne, nem bántom az orvosokat, sok problémát valóban megoldanak, amiért köszönet jár. Sok problémát viszont csak látszólag, vagyis tünetileg kezelnek, és ez elsősorban a civilizációs betegségeinkre igaz. Ha tehetünk érte a táplálkozásunkkal, miért ne tegyünk?
A választás a miénk. Ehetjük azt, amit eddig, mert már megszoktuk, és különben is állati kényelmes, vagy megpróbálhatunk valami mást, amivel megtarthatjuk, vagy visszanyerhetjük az egészségünket. És igen, szándékos a feltételes mód. Nem kell mindent elsőre elhinni, persze. De mi van, ha csak lehet, hogy segít? Miért van az, hogy hamarabb beveszünk egy pirulát, amiben azt sem tudjuk, hogy mi van, mint hogy lecseréljük a kenyerünket zöldségre? Most komolyan, nem ér meg egy próbát?
