Magok, őrlemények, lisztek

A magőrlemények és a maglisztek nem összekeverendők. A maglisztek minimálisra csökkentett zsírtartalommal rendelkeznek, így felhasználásuk során figyelembe kell venni, hogy teljesen másképp viselkednek, mint az őrlemények, jellemzően például sokkal több nedvességet szívnak magukba.

A liszteknek megvan az az előnye, hogy minimális bennük a káros zsírsavak mennyisége, ugyanakkor ennek köszönhetően sokkal magasabb a fitát (antitápanyag) tartalmuk, és mint celluláris szénhidrátok sem feltétlenül szolgálják az egészségünket. Ma már zavarba ejtően sokféle magliszt közül válogathat az ember, de nem szabad átesni a ló túloldalára, a paleo nem a paleo pékárukról szól!

Mind a magvakkal, mind a maglisztekkel óvatosan bánjunk, túlzott fogyasztásuk a paleóban sem egészséges, illetve érdemes elkülöníteni őket a főétkezésektől, a vitaminbeviteltől. Hogy miért, arról itt olvashattok.

Néhány mag és magliszt a teljesség igénye nélkül:

Mandula: kellemesen édeskés ízű, őrleményét előszeretettel használják süteményekbe, kenyerekbe.

Mandulaliszt: nem éreztem olyan nagy különbséget az őrleményhez képest. Azt olvastam, vannak forgalomban olyan mandulalisztek, amelyek nincsenek kellően zsírtalanítva, lehet, hogy pont egy ilyet sikerült beszereznem. Mindenesetre a recepteknél nálam eddig bevált, ha a liszt mennyiségét ugyanannyi őrleménnyel helyettesítettem…

Lenmag: eddig csak kenyerekhez, bucikhoz használtam, olyan „teljes kiőrlésű” ízt ad nekik. Mindig keverem egyéb őrleménnyel vagy liszttel, mert önmagában nekem nem ízlik, nem beszélve hashajtó hatásáról… 🙂 Az őrleményéhez kevés vizet adva remekül kiváltható vele a tojás, ha ez valamiért szükséges, jól összeragasztja a tésztát.

Lenmagliszt: nagyon erősen szívja a nedvességet, őt is csak kenyérfélékhez használtam eddig.

Kókuszreszelék: süteményekbe, kalácsokba szokás használni, „tömeget” ad a tésztának, finom íze van (legalábbis én szeretem).

Kókuszliszt: kétféle kókuszlisztet különböztetek meg, a házi és a bolti verziót (a receptjeimben ha simán kókuszlisztet írok, az a boltit jelenti). A házi verzió a kókusztej készítése során visszamaradó szárazanyag, amit sütőben alacsony lángon kiszárítok, majd aprítógépben finomra őrlök. Ennek a nedvszívó képessége közelebb áll a boltiéhoz, de az sokkal finomabb, tejporszerű anyag (és az íze is ahhoz hasonló, nagyon szeretem). Ez utóbbival óvatosan érdemes bánni, ha túl sok van belőle a tésztában, könnyen fújtós lesz a végeredmény. Az egyik legalacsonyabb szénhidráttartalmú liszt, rostban viszont nagyon gazdag.

Mák: süteményekhez és kenyerekhez is szokás használni. Én eddig sütikbe tettem, gyümölccsel ízesítve fincsi máktölteléket lehet belőle csinálni, kókusszal keverve pedig a klasszikus paleo muffint kapjuk, rengeteg recept van belőle a neten.

Mákliszt: benne van a mák íze, minden pozitív tulajdonságával, a (sütés szempontjából) káros zsírsavak nélkül. Ahhoz, hogy igazi mák hatása legyen a sütiben, kellő mennyiségű „jó zsírt”, pl. kókuszzsírt adjunk hozzá. Ja, és nem ragad a fogad közé! 🙂

Szezámmag: egészben kenyerek, bucik díszítésére szoktam régebben használni (ma már nem nagyon készítek ilyesmit), darálva pedig a tésztába. Mandulával, lenmaggal keverve finom kenyeret, sós ropogóst lehet belőle sütni.

Szezámliszt: sós ételekbe a leggyakrabban ezt a lisztet használom, pl. a zöldséges tócsiba is ezt teszem. Kicsit kesernyés íze miatt azért óvatosan kell bánni vele.

Tökmagliszt: szeretem az ízét. Finom sós kekszet készíthetünk vele tojással, tökmaggal keverve.

Törökmogyoró: mint tudjuk, a földimogyoró nem paleo (hüvelyes!) a törökmogyoró viszont igen. Nem csak egészben, de darálva, tésztába is használható.

Dió: tölteléknek, díszítésnek és darálva tésztába is szuper!

Kesudió: szerintem nagyon finom sósan, pörkölve, illetve előszeretettel készítek belőle kesutejet, kesutejfölt.

Gesztenyeliszt: Szerintem nagyon kellemes ízű liszt, isteni piskótákat, muffinokat, palacsintát lehet vele készíteni. Sajnos arany árban van, néha azért érdemes áldozni rá… 🙂 Általában a paleo száraztésztákba is ezt teszik.

A lehetőségek tárháza ma már tényleg szinte végtelen, de nem lehet elégszer elmondani: a paleo nem a paleo pékárukról szól!