A tej és a tejtermékek

A tej és a tejtermékek a gabonafélékhez és a hüvelyesekhez hasonlóan a mezőgazdaság körülbelül 10 ezer évvel ezelőtti megjelenésével kezdek beszűrődni a táplálkozásunkba. A tejben lévő laktóz (tejcukor) bontására szolgáló laktáz enzim a szopási időszakban aktív, de felnőttkorra az emberiség nagyobb részénél inaktiválódik. Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein viszont már komoly alkalmazkodás történt: az itt élő emberek 90%-a képes a tejcukor lebontására. DE! Ez nem jelent anyagcsere szintű alkalmazkodást a tejhez, csak elrejti a problémákat.

Elgondolkodtató adatok:

Az „őstehenek” naponta maximum 1l tejet adtak. Az 1800-as évek derekán ezt sikerült feltornászni napi 2l-re. Egy jól tejelő tehén az 1960-as években már napi 9l tejet is adott. Mindehhez képest a mai „termés” naponta 50 (!) liter tej tehenenként. Nyilvánvaló, hogy ez ugrásszerű tejfogyasztás-növekedéssel járt együtt igen rövid idő alatt.

Mi a baj a tejjel?

A tej és a tejtermékek inzulin indexe nagyon magas, 3-6-szor akkora inzulinválaszt generálnak, mint azt a glikémiás indexük alapján várnánk. A szénhidrát + tej kombináció háromszor akkora inzulinválaszt produkál, mint a szénhidrát önmagában. Ennek oka egy, a tejsavóban lévő faktor, ami fokozza az inzulintermelést. Ez a borjúnak jó, mert a nagy inzulinválasz serkenti a növekedést, nekünk nem annyira, mert inzulinrezisztenciához, majd metabolikus szindrómához vezet.

Az I-es típusú cukorbetegség gyermekeknél és fiatal felnőtteknél alakul ki, oka az elégtelen inzulintermelés, vagy az inzulinrezisztencia. Sok más tényező is befolyásolja persze, úgy mint genetikai hajlam, vagy a D-vitamin hiánya.

Érdekes vizsgálatokat végeztek ezzel kapcsolatosan a béta-kazeinnel. A béta-kazein egy tejfehérje, A1 és A2-es típusa ismert.

  • Cukorbetegségre hajlamos egereknek adták ezt a fehérjét, és azt tapasztalták, hogy az A2-es típusból kapó állatok közül egyik sem lett cukorbeteg, ugyanakkor az A1-esből kapók 47%-a megbetegedett.
  • Egy másik vizsgálat 19 országban elemezte az A1 típusú béta-kazein fogyasztást, amely 96%-ban magyarázta a cukorbetegség gyakoriságát az adott országban.

Az egyik elmélet szerint a szarvasmarha inzulinja ellen védekezik a szervezet, amely később a saját inzulintermelése ellen fordul (autoimmun folyamat).

Amikor 21 országban epidemiológiai vizsgálatokat folytattak a tejfogyasztással kapcsolatban, a legszorosabb összefüggést a szívhalálozással találták. Ennek az lehet az oka, hogy az egyébként igen jól szabályozott kálcium-felvételt a tejcukor jelenléte befolyásolja, így szükségtelenül sok kálciumot  veszünk fel a tejből, ami végül az erek falára rakódik le.

Tudnunk kell, hogy a „bűnös szénhidrátoknál” már említett IGF – ami elősegíti például a rákos sejtek növekedését – a tejben is benne van, ráadásul a az emberi IGF-fel megegyező szerkezetű, ugyanazt a hatást váltja ki.

Nem csak érdekességképpen…

  • A tejzsírban rákkeltő anyagok halmozódhatnak fel, mint pl. a DDT vagy a dioxin.
  • Feltételezik, hogy az autisták és skizofrének egy részénél a kazeinből és a gluténből az emésztés során keletkező ópiátszerű anyagok idézik elő a tüneteket.

Végül az „alapanyagként” használt „Paleolit táplálkozás” című könyvből szó szerint idézném Szendi Gábor nagyon is találó gondolatát:

„A tej más emlősállatok kicsinyeinek felnevelésére való speciális táplálék.”

 

Forrás: Szendi Gábor: Paleolit táplálkozás, 2009

Print Friendly, PDF & Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .