Kevés olyan sütemény van, amit első nekifutásra sikerül tökéletes állagúra és ízűre készítenem, de ez a datolyás paleo süti azok közé tartozik. 🙂 Az első alkalom óta pedig már számtalanszor készítettem, többnyire vendégségbe, és még sosem vallottam vele kudarcot, sőt. Mindenki imádja. 🙂 Na jó, egyszer túlsütöttem, és egy száraz, kekszszerű, enyhén füstös ízű valami lett belőle, na de ki emlékszik már arra? 😀
Hozzávalók
20 dkg datolya
6 dkg kókuszzsír
1 dl víz
10 dkg darált dió
5 dkg kókuszreszelék (nagyobb szemű)
5 dkg zöldbanán liszt (esetleg kompromisszumként GM zabliszt)
2 dkg kókuszliszt
1 db tojás
1 tk. őrölt fahéj
1/2 mk. szódabikarbóna
Elkészítés
A felkarikázott datolyát (hacsak nem vajpuha) a vízzel és a kókuszolajjal puhára főzöm.
A száraz hozzávalókat összekeverem, a megpuhított, és már nem forró, csak meleg datolyákat hozzágyúrom, végül a tojást is beleforgatom a masszába. Könnyebb dolgozni vele, ha a datolya még meleg, viszont ne legyen forró, mert a kezed sem fog örülni neki, és a tojást is kicsaphatja. 😉
Egy nagy tepsire sütőpapírt teszek, és diónyi gombócokat formázok a masszából, amiket azután szétlapítok a tepsin.
175 fokon 15 percig sütöm.
Ebből a mennyiségből 25-30 darab süti lesz, egy nagyobb tepsin pont elfér. Vigyázat, függőséget okoz, viszont nem tartozik a fogyókúrás paleo finomságok körébe. 🙂
A „Miért nem adok cukrot a gyerekemnek?” kérdés a családi ünnepek alkalmával különösen központivá válik, főleg, ha éppen az érintett szülinapjáról van szó. 🙂 Múlt héten ünnepeltük a kisfiam második születésnapját. A keresztszülők kertjéből származó füge mellett (ami szintén képes függőséget okozni :D) ez a torta volt számára a nap kulináris fénypontja. Nagyon jól működött a nem paleo családtagok körében is, mi pedig eldöntöttük, hogy a saját szülinapjainkra is ezzel lepjük meg magukat. Az is lehet, hogy nem várunk addig, mert Attila azóta is gyakran emlegeti: „Anya, torta kihoz!” (spejzból). 😀
A fotó nem mutiba készült, valamiért meg sem fordult a fejemben, hogy a blogra kerül majd, úgyhogy egyelőre be kell érnetek ennyivel.
A fenti mennyiségből 4 tortalapot lehet készíteni (szerintem a serpenyőm 30 centis, de teljesen jó a végeredmény a 26 centis tortaformába). A hozzávalókat jó alaposan összeturmixoljuk, és 4 részletben, lassú tűzön kisütjük, mint egy palacsintát. Két széles szilikonlapáttal fordítottam át őket, egy se sérült meg visszafordíthatatlanul. 😉 Nálam két merőkanál volt egy lapnyi tésztaadag, és így a végére maradt a négy lapon kívül körülbelül egy merőkanálnyi kóstoló is.
Töltelék és díszítés
400 ml kókusztejszín (Kara volt most)
250 g natúr gesztenyemassza (Lidl-ben vettem, de máshol is lehet kapni)
450 g fekete áfonya (Tesco, nagy szemű fagyasztott, de friss még jobb)
8 szem főtt gesztenye (Tescoban és Sparban is lehet kapni)
A kókusztejszínt habbá vertem, és hozzá kevertem a felolvasztott gesztenyemasszát a vaníliával és a zselatin fix porral együtt.
A tortaforma aljára egy palacsinta került, rá gesztenyekrém, arra felkarikázott banán és áfonya (kiolvasztva), majd újabb lap, és így tovább. A következő lapok alját is mindig bekentem vékonyan a gesztenyekrémmel, hogy jobban tapadjon. A felső palacsintára már csak krém került, és a főtt gesztenyeszemek (meg persze a gyertya :))
Egy éjszakát érdemes állni hagyni, hogy összeérjen. Nagggyon finom! 🙂
Nem is értem, hogy eddig miért nem került fel a blogra ez a recept. Pofonegyszerű, gyors, laktató reggeli ez a paleo keksz, ha éppen édesre vágysz. Annyira laktató, hogy ma reggel kicsit túltoltam a dolgot, és 10 darab fél tenyérnyi keksz után szabályosan rosszul lettem, persze ez csakis a mohóságomnak köszönhető. 🙂 Mondjuk a másfél éves kisfiamnak háromtól sem lett semmi baja, úgyhogy talán más szempontból is bennem van a hiba… 😀
Az alább vázolt mennyiségből amúgy 20 darab keksz készült. Igen, jól látjátok, hogy életem párjának így csökkentett adag jutott, de vessen magára, aki átaludja a reggelit… 😀 (Már csak azért is, mert mindketten jobban jártunk volna, ha nem így tesz. 😉 )
Hozzávalók 20 darabhoz:
3 darab éretlenebb banán (minél ízesebb, annál jobb lesz a keksz is)
2,5 pohár kókuszreszelék (kb.)
2 púpos evőkanál kollagén (ha csak desszertnek készül, elhagyható, de jelentősen javít a tápértékén)
A tálaláshoz:
extra szűz kókuszzsír (a sima is teljesen jó, csak most volt itthon és felvágok vele)
áfonya
A banánokat villával összetörjük, majd összedolgozzuk a kókuszreszelékkel és a kollagénnel. Sütőpapírral bélelt tepsire egy-egy evőkanálnyi adagot tettem, majd kézzel, illetve egy villa segítségével ellapogattam őket. Hideg sütőbe tettem a felső rácsra, így 180 fokra állítva 20 perc alatt készült el. Figyeld, mert a sütőtől is függ a dolog!
Kihűlve, de még lehetőleg frissen fogyaszd, idővel egyre jobban bepuhul, persze attól még finom. 🙂
El tudom képzelni egy kis rácsurgatott olvasztott csokival is desszertként…
Ez is egy olyan étel, amit paleo életmódom során szerettem meg igazán. Persze azelőtt is fogyasztottam, főleg a nagyi féle verziókat, de a gyümölcsös ételek valahogy nem mindig jöttek be, főleg állagprobléma okán. 🙂 Valljuk be, ha valakinek ilyen fura rigolyái vannak, a szilvás gombóc löttyedt szilvája nem lesz a kedvence. 🙂
Na, most hogy ilyen szuper nyálcsorgatós bevezetőt írtam hozzá, talán térjünk a lényegre, mielőtt végleg továbbálltok. 😀 Szóval idén rengeteg szilvát szedtünk a kertben, és szép kis fél kilós csomagokban ott sorakoznak a hűtőben, jobb sorukra várva. Ez a jobb sor az esetek 90%-ában szilvás gombóc vagy szilvaszósz képében fog elérkezni, remélem, ők sem bánják.
A gombóchoz annyit fűznék még hozzá, hogy mint mostanában rendesen, nem édesítettem pluszban sem természetesen, sem mesterségesen. Így szerintem szuper kis reggeli lett belőle, legalábbis mi rendszeresen reggel fogyasztjuk, odakint a szilvafa alatt… 🙂
Jöjjön a recept! 😉 (Az eredetijét a Peak oldalán találjátok.)
A gombócokhoz:
körülbelül 15-20 db szilva (én egész szilvákat teszek egy gombócba, a szilva méretétől is függ, hogy végül hány gombóc lesz belőle)
A liszteket variálhatod, lehet akár egyféle is (tiszta tápióka keményítőt használva kissé ruganyos lett a tészta), és a mennyiséget tekintve a lényeg, hogy „gombócolható” állagú legyen. A szilván és a fahéjon kívül az összes többi hozzávalót összegyúrom. A szilvákat kimagozom, elfelezem, és 1-1 csipet fahéjat szórok a felekre. Egy egész szilvát teszek a gombócokba, és annyi tésztával vonom be, hogy éppen ne essen szét. Lobogó vízbe teszem őket, megvárom, amíg feljönnek a tetejére, majd még 1-2 percig főzöm őket. Szűrőkanállal kiszedve meghempergetem a mákos-kókuszos darában.
A bevonatot rád bízom, nálunk kilószámra fogy itthon a mák és a kókusz. 😀
Tipp: ha fagyasztott szilvát használsz, használat előtt engedd fel, különben könnyen szétmállik a tészta!
Jó ideje (szerencsére 🙂 ) olyan reggeliken kell törnöm a fejem, amit a másfél évesemnek is nyugodt szívvel adok. Ez általában kisebb probléma, ha sós reggeli készül, az édeseknél nagyobb kihívás. Neki nem szoktam külön édesíteni semmivel sem, nem is szeretnék, viszont ugyanazt esszük mindannyian. Így van az, hogy miatta még egészségesebbek vagyunk… 🙂 Álszent lennék, ha azt mondanám, hogy sosem kapunk be a háta mögött egy-két finomságot, amiből neki nem jut, de ez egyre ritkábban fordul elő, és szeretnénk nullára redukálni az esetszámot.
További nehezítő tényező a háztartásunkban egy ideje a sütő hiánya. Pontosabban sütő van (nagy szerelmem ráadásul, és már borzasztóan hiányzik), csak nincs beüzemelve. Ez egy hosszabb sztori, a lényege annyi, hogy a ház összes elektromos vezetékének cseréje szükségeltetik hozzá… 😀
Szóval korábbi szokásomtól eltérően mostanában igény esetén vadászom a mikrós süti recepteket, amikből bevallom, eddig kevés igazán jót találtam. Ez a mostani kókuszsüti ugyan nem a legeslegegyszerűbb „összekeverem és kész” típusú recept, de szerintem megéri azt a kis plusz fáradtságot, hogy felverjem külön a tojás fehérjéjét és a sárgáját, mert amúgy meg 8 perc alatt elkészül a mikróban. Egészen biztos, hogy sütőben is megoldható a dolog, talán még finomabb is, próbáljátok ki (és számoljatok be róla)! 😉
Eddig 4 alkalommal készült, és egészen biztos, hogy nem a most hétvégi eresztés volt az utolsó. 🙂 Az adagot tekintve ez a mennyiség hármunknak bőven elég reggelire, néhányatoknak talán sok is lesz.
Hozzávalók
8 evőkanál kókuszliszt (kicsit púposan mérem) – 4 evőkanállal is tesztelve, úgy is nagyon finom, levegősebb tésztát kapunk
2 csipet só
2 banán szétnyomva
4 db tojás szétválasztva
2 evőkanál kókuszolaj
4 evőkanál kókusztej (vagy zselatinos kókuszpuding)
1 teáskanál vanília őrlemény
2 teáskanál fahéj (opcionális)
A tojások fehérjéjét keményedésig, a sárgáját világosodásig verem – érdemes ebben a sorrendben, akkor nem kell letakarítani a habverőt. Összekeverem a száraz hozzávalókat, majd hozzáadom a szétnyomott banánokat, a kókuszolajat és a tojások sárgáját, végül az egészet összeforgatom a tojásfehérjével.
Egy akkora kerek üvegtálat, ami pont befér a mikróba (kb. 20 centi átmérőjű) kikenek kókuszolajjal, és belesimítom a masszát. 750 watton 8 perc alatt készül el. Ha a közepe még lágy lenne, tegyétek vissza 1-1 percre. Ha kisebb adagot készítesz, kevesebb idő is elég. Fontos, hogy a tál, amiben készíted, elég nagy legyen, így nem lesz túl vastag benne a tészta.
Pár percet hagyd hűlni (nehéz kivárni, de menni fog, szurkolok 🙂 ), aztán tálalhatod. Kicsit nedves állagú, ez teljesen normális, de szerintem pont jó így.
Van, hogy csak megszórom mirelit gyümölccsel -jóóó sokkal 😀 – ami istenien szétolvad rajta, hmmm… a képen látható verziót zselatinos kókuszpudinggal tálaltam. A pudinghoz 1 liter házi kókusztejet 2 evőkanál zselatinnal kötök meg, amikor elkészül (ha sietsz, akkor tedd fagyasztóba, így kb „csak” 1-1,5 óra, de függ a tej kiindulási hőfokától is) összeturmixolom botmixerrel. Lehet édesíteni persze, én manapság már nem szoktam. 🙂 Arra figyelj, hogy ha ilyen pudingot teszel rá, kicsit jobban hűljön ki a tészta, különben szép tejtócsában fog úszni az egész. Amitől ugyan nem lesz rossz, csak kevésbé látványos. 😀
