Törpilla kedvence, avagy céklás máktorta

Egy régebbi süteményes könyvem adta az ötletet a recepthez. Nem kérdezzétek, hogy miért Törpilla kedvence, ott ez volt a neve, és nagyon megtetszett… 🙂 Az eredetiből viszont hiányzik a cékla, és fehér csokimáz van a tetején. Bízom benne, hogy azért így is ízlene Törpillának… nekünk nagyon bejött! 🙂

tmp_ceklas_maktorta_1-1671279267

Hozzávalók a tésztához:

  • 20 dkg darált mák
  • 30 dkg-os cékla
  • édesítés (nálam kb. 3-4 kanál eritrit és 1/4 mk. stevia)
  • 5 db tojás
  • 1 ek. kókuszzsír
  • 0,5 dl víz (vagy a cékla kinyomott leve, csak én azt idő előtt megittam… :-))

A céklát finomra reszeltem, kinyomtam a levét. Hozzáadtam a mákhoz az édesítővel együtt. A tojások sárgáját habosra kevertem a zsírral, és azt is, meg a vizet is hozzáöntöttem a mákos keverékhez. A fehérjét kemény habbá verve forgattam hozzá. 20 cm-es, sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem, és 180 fokon 35 percig sütöttem.

tmp_ceklas_maktorta_2-1738639112

Hozzávalók a csokimázhoz:

  • 25 g kókuszzsír
  • 25 g kakaópor
  • 20 g méz
  • kb. 1 dl kókusztej

Az összes hozzávalót gépi habverővel alaposan összekevertem. A csokimázat a tortára kentem, nem volt ideje megdermedni az esti nassoláshoz… 🙂

Karfiolrizzsel töltött hústekercs

Gyors, mégis különleges vacsorát szerettem volna összehozni, azt hiszem, sikerült. 🙂 Reggel már a tekercs ötletével keltem, és bár tartottam kicsit a kivitelezéstől, végül összejött. Gondolkodtam rajta, hogy megpároljam-e a karfiolrizst sütés előtt, végül nem tettem, de ha puhább, krémesebb töltetet szeretnétek, pároljátok nyugodtan! Igazából nem akartam elvenni az „erejét”, annyira gyönyörű, egészséges karfiol volt, hogy sajnáltam még belevágni is… 🙂

tmp_hustekercs2-1256765586

Hozzávalók:

  • 90 dkg darált sertéshús
  • 4 db tojás
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • bors
  • 1 ek. pirospaprika
  • 1 fej karfiol
  • 1 ek. provance-i fűszerkeverék
  • kevés olívaolaj az alufólia kenéséhez

A karfiolon és a fűszerkeveréken kívül a többi hozzávalót alaposan összegyúrtam. Kiterítettem az asztalra két nagy, erős alufólia lapot (fedésben), megkentem őket olívaolajjal, és elegyengettem rajtuk a húsmasszát úgy, hogy kb. 1 cm vastag téglalapot kapjak. A karfiolt rózsáira szedtem, és aprítógépben kis darabkákra őröltem, hozzákevertem egy teáskanálnyi sót, és elterítettem a massza tetején. Végül megszórtam a provance-i fűszerkeverékkel.

tmp_hustekercs11600676688

Az alufólia segítségével óvatosan feltekertem, majd mivel esélytelen lett volna anélkül tepsibe tennem, és a húst egyben tartanom, így végül rajta is hagytam a tekercsen, bebugyoláltam vele, kétoldalt lezártam. Két lapos fakanál segítségével tornáztam át a tepsire. 190 fokon 40 percig sütöttem így, majd kibontottam a csomagolásból, és barnulásig (kb. még fél óra) visszatettem.

Egy jó tanács: ha ugyanezzel a mennyiséggel dolgoztok, inkább két tekercset készítsetek belőle, mert nekem – valószínűleg a súlyának köszönhetően – szétnyílt egy részen a teteje. Egyébként csinos is, finom is, és a köretről is le van a gond! 🙂

Frissítés: előre megpárolva a karfiolt nem kell alufóliába csomagolni a húst. Megkenitek a tekercs tetejét egész tojással, és először 200 fokon 30 percig normál módon sütitek, majd feljebb téve a tepsit még 15 percig pirítjátok a tetejét.

A Gundelben ebédeltem

És egyáltalán nem bántam meg. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy megütöttem a lottó főnyereményét – új tűzhely, most meg még ez is -, elárulom, hogy a tűzhely úgy nagyjából augusztus magasságában lesz igazán a miénk, a Gundel pedig a Sanyi kb. fél éves, béren kívüli juttatásából lett fedezve „egyszer élünk, próbáljuk ki ezt is” alapon. Sajnos nem tehetjük meg, hogy rendszert csináljunk belőle, pedig igazán nem lenne rossz. 🙂

tmp_Gundel_Janos-208226543
Gundel János

Szóval úgy történt, hogy január elején csináltunk magunknak egy négy napos hosszú hétvégét, amit aktív pihenéssel töltöttünk (ezt kevéssé támasztja alá az a tény, hogy minden nap úgy dél körül kászálódtunk ki a szállodai ágyból :-)). Bár mindketten Budapesten dolgozunk, úgy döntöttünk, hogy kicsit más oldaláról is megismerjük fővárosunkat. Szállodába, moziba, múzeumba jártunk, és igen, a Gundelben ebédeltünk. Kétszer is. 🙂

tmp_kirakat011625643269
Kiállítás az étterem előterében

Az első alkalom szombati nap volt. Érkezésünkkor egy ajtónálló úriember tessékelt be minket kedvesen, majd két mosolygós recepciós leányzó fogadott. Elvették a ruháinkat, és asztalhoz kísértek. Amikor be akarták tolni alám a széket, jeleztük, hogy inkább fordítva ülnénk, ugyanis a Sanyi balkezes, és így kevésbé zavarjuk majd egymás köreit evés közben. Ezalatt odajött hozzánk egy teremfőnök (megtanultuk, hogy így hívják az öltönyös, „nem főpincér, de olyasmi” urakat az étteremben), hogy megkínáljon minket egy kis házi sütésű kenyérrel és (három, különböző ízesítésű) vajjal.

tmp_kenyer1370562672
Bár magvas, de nem paleo… 🙂

Ekkor még kissé meglepett minket, hogy a kínált kenyeret egy kis hordozható, kinyitható asztalkán vágták fel mellettünk. Később minden fogás így érkezett. Először hoztak egy asztalt, amire kipakolták az ételeket edényben, majd innen tálaltak. Korábban nem találkoztam ilyesmivel, de nagyon tetszett.  A kenyeret én kedvesen visszautasítottam a „speciális” étrendemre hivatkozva, a Sanyi megkóstolta, állítólag nagyon finom volt. Az úr (Márknak hívták) rögtön érdeklődni kezdett afelől, hogy mit is takar pontosan az étrendem, hogy olyan menüt tudjon ajánlani, ami megfelelő. Felajánlotta, hogy bármit is kérek, szinte biztos, hogy meg tudják oldani a szakácsok paleo verzióban is, utánakérdez.

tmp_kirakat021896518443

Még mielőtt beültünk volna, én már eldöntöttem, hogy ez alkalommal igazából egy dologhoz szeretném csak szigorúan tartani magam, az pedig a gluténmentesség.  Mégis csak a Gundelben vagyunk, bolond vagyok, ha nem eszem a palacsintájukból! 🙂 Szóval ezt megbeszéltük, és minden kiválasztandó ételt a teremfőnökkel közösen kiveséztünk, hogy ugyan mi van benne. Nagyon segítőkész, figyelmes volt, csak dicsérni tudom, tényleg.

Az étteremben kellemes zene szólt (komolyzene, a műveltségem sajnos nem terjed odáig, hogy beazonosíthattam volna), és az egésznek valahogy nagyon meghitt hangulata volt. Az evőeszközökön látszott, hogy nem mai darabok (és minden valószínűség szerint ezüstből vannak), az ember egy kicsit úgy érezte magát, minta a múlt század elejének egy arisztokrata családjából származna, és besétált volna a szokásos hétvégi ebédjét elkölteni.

Szép, patinás evőeszközöket kaptunk
Szép, patinás evőeszközöket kaptunk

Nem nagyon tudtunk választani a leves kínálatból, így végül a kóstolós verzió mellett döntöttünk, ami azt jelentette, hogy mindketten kaptunk 3-3 csészényi, általunk választott levest. Az én esetemben ez sütőtök krémlevest, vadragu levest és fácánesszencia levest jelentett, ez utóbbit szarvasgombás, töltött kucsmagombával. Mindegyik tökéletes volt a maga nemében, de természetesen nem hazudtoltam meg magam, és a sütőtök krémlevessel fejeztem be a sort. 🙂

Az én leves-válogatásom - a sós rúd csak a fotó kedvéért maradt... :-)
Az én leves-válogatásom – a sós rúd csak a fotó kedvéért maradt… 🙂

Még az elején felvetettük, hogy fotózni szeretnénk az ételeket, ami ellen semmi kifogás nem volt, amíg senkinek nem sértjük meg a személyiségi jogait. A fotó végül egy-két esetben sajnos elmaradt, köszönhetően a hely varázsának, és a mohóságunknak… 🙂

Az én főfogásom fogas volt Gundel Károly módra. Először elképzelésem sem volt, hogy a citromot miért csomagolták egy hálóba, csinos kis masnival megspékelve, majd evés közben rájöttem, hogy jobb íze lenne a halnak, ha csorgatnék rá egy kis citromlevet, és nézd csak, milyen ötletes, hogy a hálón keresztül nem potyog ki a magja…! 🙂

Fogas Gundel Károly módra
Fogas Gundel Károly módra

A Sanyi kacsa triót rendelt, almás párolt káposztával, szarvasgombás zellerpürével. A kacsa trió kifejezés arra utalt, hogy a kacsa combja, melle és mája került a tányérra.  Megkóstoltam, hibátlan volt, bár a zellerpürével kapcsolatban megjegyeztem, hogy ilyet, vagy akár finomabbat én is tudok… 🙂 Ez persze nem von le semmit az értékéből… 🙂 A Sanyi kicsit tartott tőle, hogy száraz lesz, mégis csak kacsa, de semmi ilyesmire nem volt panasz. Elégedetten és meglepően jóllakottan vártuk a desszertet.

Kacsa trió
Kacsa trió

Itt érdemes megemlítenem egy közjátékot, miszerint elfogyott a poharamból a víz. Sanyi éppen kérdezte, hogy töltsön-e, de még be sem fejezte a mondatot, már ott termett mellettünk egy felszolgáló, és pótolta a hiányosságot. A vizes üveget nem tették le elénk, az végig az asztal mellett volt egy jeges hűtőben.
Tudni kell, hogy egy kicsit sem éreztünk olyasmit, hogy terhes lenne az odafigyelésük, árgus szemmel lesnék minden mozdulatunkat, mégis mindig számíthattunk a személyzetre, ha éppen szükség volt rájuk.

A desszert természetesen Gundel palacsinta volt, természetesen gluténmentesen. 🙂 Még flambírozást is kaptunk, diólikőrrel. Ezt nem lehetett kihagyni, de nem is bántuk meg. A lényeg azonban: mielőtt kihozták volna, megterítettek hozzá. Ebben nincs semmi különös, arra viszont felkaptuk a fejünket, hogy tükörterítéket kaptunk, vagyis a Sanyinak balkezes módra tették le az evőeszközt! Na, ezért meséltem el az elején, hogy helycserét kértünk. Hozzáteszem, érkezésünkkor csak a recepciós leányzó volt velünk, a felszolgáló, aki tálalt, a közelben sem volt. Ennyit a figyelmességükről.

Az elmaradhatatlan Gundel palacsinta - gluténmentesen, csak nekünk... :-)
Az elmaradhatatlan Gundel palacsinta – gluténmentesen, csak nekünk… 🙂

A végén kicsit beszélgettünk még Márkkal, a teremfőnökkel, elmondtuk neki, hogy valószínűleg másnap visszanézünk majd a „Sunday brunch” nevű svédasztalos fogadásukra. Ez azt jelenti, hogy egy fejenkénti fix összeg befizetése mellett (és ez az összeg nincs nagyon elszállva más helyek hasonló szolgáltatásához képest) annyit eszel, amennyi beléd fér, plusz egy fogadó ital is benne van, ami vagy pezsgő, vagy valamilyen üdítő. Felhívnám a figyelmet, hogy a továbbiakban kért ital már külön rendezendő, és egy üveg víz is jelentősen emeli a költségeket. Szóval Márk nagyon kedves volt, és azt mondta, felírja a másnapi szakácsoknak, hogy ha tudnak, készüljenek valamilyen gluténmentes desszerttel. Nem ígért semmit, mert hogy ilyenkor sokan szoktak lenni, és nem biztos, hogy megoldható.

"Sunday brunch"
„Sunday brunch”

Vasárnap határozottan több volt a vendég, ennek köszönhetően picit emelkedettebb volt a hangulat, de változatlanul nagyon barátságos. Egy zongorista zenélt a teremben, nagyon szépen, többek között a „Szomorú vasárnap” című szerzemény is elhangzott.

Bár svédasztalos étkezés volt, a kiszolgálás, odafigyelés színvonalán ez nem változtatott. Minden asztal mögött állt egy felszolgáló, aki készséggel segített, ha igény volt rá, illetve sosem hagyták, hogy elfogyjon bármelyik étel az asztalról, mindig időben „utántöltöttek”.

Azt hiszem, összességében mindent megkóstoltunk a svédasztalról...
Azt hiszem, összességében mindent megkóstoltunk a svédasztalról…
... de nem sikerült kienni őket a vagyonukból. :-)
… de nem sikerült kienni őket a vagyonukból. 🙂

Érkezésünkkor  (helyfoglalásunk volt, mondták, hogy ilyenkor érdemes) kedvesen fogadtak ismét, és az asztalunkhoz kísértek. Rögtön láttuk, hogy ki van készítve kis kosárkában az előételnek szánt kenyér, meg is jegyeztük egymás között csendben, hogy ezek szerint nem sikerült szólni a szakácsoknak, de megbocsájtjuk… 🙂

Hmmm... nem számoltam, hány tállal ettünk... :-)
Hmmm… nem számoltam, hány tállal ettünk… 🙂

Miután megkaptuk a kért pezsgőnket, az aznapi teremfőnökünk (az ő nevét sajnos nem tudom) azzal a megjegyzéssel lépett el az asztalunktól, hogy „ide készítettük a mentes kenyeret is.” Azt hittem, rosszul hallok. A Sanyi nem is hallotta, így kénytelen voltam az úr után eredni, és megkérdeztem, hogy milyen kenyérről beszélt. Mire ő, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne: „hát a gluténmentes kenyér, amit kértek”(!). Nem, nem ez volt a csúcspont. 🙂

Gluténmentes kenyér - már várt minket
Gluténmentes kenyér – már várt minket

Miután degeszre ettük magunkat a felkínált előételekből, levesekből és főfogásokból, amiket egyáltalán nem sajnáltak, és a bélszíntől kezdve a libamáj pástétomon keresztül a lazacig óriási volt a választék, kicsit pihegtünk az asztalnál. Láttuk, hogy főleg pohárkrémekből állnak a desszertek, gondoltuk, az még csak-csak lecsúszik… Egyszer csak megjelent az asztalunknál a teremfőnök, és kedvesen felajánlotta, hogy szóljunk nyugodtan, ha kihozhatják a palacsintát (gluténmenteset, naná, mi gondoltatok?), mert már megsütötték nekünk, csak ránk várnak. Hááát, vártunk egy röpke fél órácskát, aztán azért betoltuk. 🙂

Pohárkrémek - szintén gluténmentesen :-)
Pohárkrémek – szintén gluténmentesen 🙂

Nyilvánvalóan lerítt rólunk, hogy nem mi leszünk a visszatérő vendégeik, de ezt egy kicsit sem éreztették velünk. Eredetileg én nem is szívesen mentem, féltem, hogy nagyon feszélyezve fogom érezni magam. Ez teljesen alaptalan félelem volt. Az egész hely hangulata nagyon barátságos, mondhatni otthonos.

A vasárnapi palacsintát nem sikerült lefotóznunk, de isteni volt...! :-)
A vasárnapi palacsintát nem sikerült lefotóznunk, de isteni volt…! 🙂

Az ételek nagyszerűek voltak, mégsem ez volt, ami a legjobban megfogott, hanem az a kedvesség, odafigyelés, amiben részesültünk. Szóval úgy gondolom, ezt hívják vendéglátásnak.

Nagyon jó szívvel ajánlom bárkinek, aki legalább egyszer megengedheti magának, hogy Vendég legyen a Gundelben!

Májas batyu

Ez volt a tegnapi vacsoránk, és azt kell, hogy mondjam, nagyon büszke vagyok rá! 🙂 Nyálcsorgatóan guszta volt illatra és küllemre is, és az íze sem maradt el a várttól. Finom puha maradt benne a májas töltelék, a ropogósra sült szalonna a parmezánnal pedig megkoronázta az egészet. Ha valaki egyáltalán nem fogyaszt sajtot, szerintem nyugodtan kihagyható, anélkül is finom és mutatós lesz! 🙂 Gyorsan elkészült, nem olyan macerás, mint azt első ránézésre gondolná az ember.

tmp_majas batyu 5-269666273

Hozzávalók:

  • kb. 65 dkg csirkemáj
  • 1 db vöröshagyma
  • 2 ek. zsír
  • majoranna (sok)
  • 2 db tojás
  • 12 szelet császárszalonna
  • kevés reszelt parmezán

tmp_majas batyu 6-2003999524

A májat megmostam, apróra daraboltam. A hagymát szintén apróra vágva a zsíron megdinszteltem, majd hozzáadtam a májat, fűszereztem, és 1-2 percig sütöttem. Nem kell teljesen készre  pirítani, mert betoljuk még a sütőbe is. Hagytam egy picit kihűlni, és a két, felvert tojással összeforgattam. 6 db szufléformát 2-2 keresztbe tett császárszalonnával kibéleltem, és megtöltöttem őket a májjal. A szalonnák végét ráhajtottam, és 180 fokos sütőben kb. 10 percig sütöttem. A tetejüket megszórtam reszelt parmezánnal, és visszatoltam még úgy 7-8 percre a sajt pirulásáig.

Nagyon mutatós, nagyon finom! 🙂

Sütőtökös kocka mandarinos csokoládékrémmel

Amíg még van valamirevaló használható sütőtök a piacon, igyekszem élni a lehetőséggel. 🙂 Ez a süti eredetileg reggeli süteménynek készült, krém nélkül, végül inkább amolyan vendégváró falat lett belőle. Az igazság az, hogy a tészta önmagában picit fújtós lenne a kókusz miatt, de a krém ezt remekül ellensúlyozza, illetve a díszítésnek szánt mandarin is besegít, így már posztolásra érdemesnek éreztem a végeredményt. 🙂 Azért nem kell ám megijedni tőle, krém nélkül is simán betoltuk a tepsi felét… 🙂

tmp_sutotokos suti 2-2003999524

Hozzávalók a tésztához:

  • kb. 50 dkg hámozott sütőtök
  • 20 dkg apró (vagy apróra darált) kókuszreszelék
  • 8 dkg kókuszliszt
  • 3 ek. eritrit
  • 4 db tojás
  • 1 mk. gyömbér
  • 1 ek. kókuszzsír
  • 1-1,5 dl kókusztej
  • 1 mk. szódabikarbóna

A sütőtököt aprítógépben alaposan ledaráltam, a tojásokat az eritrittel és a zsírral felvertem, a száraz hozzávalókat elegyítettem, majd mindent összekevertem. Egy kb. 25 x35 cm-es, kókuszzsírral kikent tepsi aljába nyomkodtam a tésztát, és 180 fokon 30 percig sütöttem.

tmp_sutotokos suti 1-269666273

Hozzávalók a krémhez:

  • 4 db avokádó
  • 2 db banán
  • 4 db mandarin (magozva) + 3-4 db a díszítéshez
  • 6 ek. kakaó
  • 2 púpos ek. kókuszzsír
  • 6-8 ek. eritrit

Minden hozzávalót egy tálba tettem, és krémesre turmixoltam.

Mikor a tészta kihűlt, rákentem a tetejére a krémet, és hűtőbe tettem kicsit dermedni. Tálaláskor felkockáztam, és a tetejüket 1-1 gerezd mandarinnal díszítettem.