Nemrég ismerkedtem meg a cobbler fogalmával, és el is csodálkoztam rajta, hogy eddig nem jött szembe velem. Végtelenül egyszerű, ugyanakkor istenien illatos én finom sütemény. Ráadásul a kedvenc évszakom hangulatát adja vissza. Elképzelem, ahogy egy bögre meleg tea kíséretében pokróccal az ölemben nézem a hulló faleveleket, miközben ezt a mennyei szilvás cobblert falatozom. Hmmmm…
A legjobb az egészben, hogy részemről nem igényel semmilyen plusz édesítést, úgy finom, ahogy van. Ha nálam édesebb szájú vagy, természetesen nem tilos felturbózni például egy csipetnyi stevia porral.
Hozzávalók
A töltelékhez
80 dkg magozott szilva
1 tk. fahéj
1 ek. gesztenyeliszt
A tésztához
8 dkg mandulaliszt
12 dkg gesztenyeliszt
1/2 tk. szódabikarbóna
5 dkg kókuszolaj
2 dl kókusztej
1 db tojás
2 tk. citromlé
csipetnyi só
Elkészítés
A szilvákat apróra darabolom, majd a fahéjjal és az evőkanálnyi kókuszzsírral összeforgatom, végül egy körülbelül 20 cm átmérőjű hőálló tálba teszem.
Berakom az előmelegített, 190 fokos sütőbe 15 percre.
Amíg a szilva asütőben puhul, elkészítem a tésztát. Külön-külön kikeverem a száraz és a nedves hozzávalókat, majd összevegyítem őket. Ragacsos, nyúlós (de nem folyékony) massza lesz belőle. Amikor letelik a 15 perc, kiveszem a szilvákat, és a tetejére teszem evőkanálnyi halmokban a tésztát. Nem baj, ha nem fedi teljesen a gyümölcsös réteget!
Visszatolom a sütőbe, és további 30-35 percig sütöm. Hagyni kell langyosra hűlni, akkor a legfinomabb. 😉
TIPP: A szilva helyett más gyümölcsöt is használhatsz, akár különböző gyümölcsök keverékét is.
Ha nyár, akkor fagyi. Ha fagyi, akkor – nekem – vanília. 😀 Na, ez az, amit ma nem hoztam nektek, de semmi ok az aggodalomra, cserébe csudafinom, gyorsan elkészíthető gyümölcs- és csokoládéfagyit kaptok. 🙂
Hozzávalók a gyümölcsfagyikhoz
4 db banán
450 g fagyasztott gyümölcs (a képen erdei vegyes, illetve eper látható, ebben a sorrendben)
2 ek. citromlé
2 dl kókusztejszín
igény szerint további édesítés, glicin vagy stevia formájában
Elkészítés
A banánt felkarikázom, a gyümölcsöket épp csak átmosom, és összekeverem a banánnal. Picit hagyom állni, és amikor már viszi a botmixer a félig fagyott gyümölcsöt, akkor hozzáadom a citromlevet is, és alaposan összeturmixolom. A jól behűtött kókusztejszínt habbá verem (ne keseredj el, ha nem sikerül, nekem sem mindig), és beleforgatom a gyümölcsmasszába.
Legalább 3-4 óra hűtést igényel. Ha van kedved/időd/türelmed hozzá (nekem általában egyik sincs :D), akkor időnként vedd ki a fagyasztóból, és a botmixerrel keverd át újra és újra, így krémesebb lesz.
A citromlével óvatosan bánj, ha a felhasznált fagyasztott gyümölcs eleve savanyúbb, nem biztos, hogy szükséges hozzá. Egy alkalommal másik fajta erdei vegyest vásároltunk, mint amit szoktunk, össze is húzta a szánkat rendesen a végeredmény. 😀
Hozzávalók a csokoládéfagylalthoz
4 db banán
2 ek. kakaópor
2 tk. citromlé
1 ek. glicin, esetleg (nagyon!) pici stevia por
pici rum vagy rumaroma
őrölt vanília vagy vanília aroma
2 dl kókusztejszín
Elkészítés
A kókusztejszínt habbá verem, a többi hozzávalót pedig krémesre turmixolom, végül összeforgatom őket. Szintén legalább 3-4 óra fagyasztást igényel.
EXTRA TIPP
Még krémesebb fagylaltot kapsz, ha a kókusztejszín helyett részben vagy egészben valamilyen magvajat – például mandulavajat vagy kesuvajat – használsz. 😉
A rövid válaszom: mert a férjemmel így döntöttünk. Ezzel a válasszal azonban kevesen elégszenek meg sajnos, csak furcsa, értetlenkedő pillantásokat kapok (jobb esetben). Ha legközelebb valaki megkérdezi, elküldöm neki ezt a cikket. 😉
Először is szeretném tisztázni, hogy egy két év alatti gyerekről beszélünk, tehát nem arról van szó, hogy egy kiskamasz mézesmadzagját elvágom. Esetünkben egész egyszerűen az a helyzet, hogy egyáltalán, soha nem kapott cukros ételt tőlünk, és mivel még van rá befolyásunk, mástól sem. Miért döntöttünk így?
Nincs rá szüksége
Bármennyire szeretnénk azt hinni, hogy ez nem így van, akármilyen cuki és nosztalgikus egy mikuláscsomag tele édességgel, nem, egyszerűen semmi szüksége nincs cukorra. Sem fizikailag, sem érzelmileg. A fizikai szint talán érthető, elfogadható is, tapasztalatom szerint az érzelmi sík kevésbé. „Szegény gyerek, tényleg nem kaphat csokit Mikulásra?” Miért is kell őt sajnálni? Nem tudja, hogy mi az a csoki, így nem is hiányzik neki, nem orrol meg senkire, és nem is érzi rosszul magát azért, mert nem kap belőle. Azt gondolom, hogy sok kortársához viszonyítva sokkal inkább szerencsés, hogy nem rombolja ilyesmivel az egészségét ennyire fiatalon.
Az én dolgom vigyázni az egészségére
Gondolkodtam, hogy felvegyem-e a pontok közé azt a nagyon egyszerű tényt, hogy a cukor fogyasztása egészségtelen, de mivel úgy érzékelem, hogy még ma sem egyértelmű mindenki számára, ezért leírom. A cukorfogyasztás modern világunk egyik legnagyobb egészségügyi problémája. A hitetlenkedő nagyiknak üzenem, hogy gondoljanak csak bele, az ő gyerekkorukban vajon mennyi cukorhoz jutottak hozzá? Vessék csak össze nyugodtan a mai kínálattal. A cukorbetegségről, inzulinrezisztenciáról, metabolikus szindrómáról és a kapcsolódó egészségügyi problémákról, mint például a nehezített teherbeesés, itt most nem kívánok beszélni, erről több könyvet is lehetne írni. Amennyire lehetőségem van rá, szeretném ezektől megkímélni a gyerekem.
Nem szeretném függővé tenni
Az előző pontban felsorolt egészségügyi problémák nyilvánvalóan hosszabb (de nem feltétlenül túl hosszú) cukorfogyasztás következményei, de a probléma valójában ott gyökerezik, hogy a cukor függőséget okoz. Ez a fajta függőség, bár nem ugyanaz, de nagyon hasonló a drogfüggőséghez, és szintén nehéz megszabadulni tőle. Manapság ráadásul akkor is cukrot fogyasztunk, amikor véletlenül sem számítunk rá. A feldolgozott élelmiszerek nagyon nagy százalékában van cukor, érdemes elolvasni a címkéket! Sokszor csak minimális mennyiségben, különböző indokokból, és bár alapvetően nem hiszek az összeesküvés elméletekben, nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy sok esetben éppen a függőség kialakítása a cél. Lényeg a lényeg, az, hogy szegény gyerek szülei cukorfüggők (vállalom, mindketten azok vagyunk), még nem indok arra, hogy ő is az legyen, ugye?
Most fektetem le az alapokat
Az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: „Komolyan azt gondoljátok, hogy soha nem fog cukrot (tésztát, tejet, stb.) enni?” Dehogy. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy erre nem lesz mindig ráhatásunk, és azzal is, hogy a tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Azonban most még elfogadja amit mondunk neki, és egyelőre megelégszik azzal, hogy „mi ilyet nem eszünk”, vagy hogy „ez nem neked való”. Ha kicsit idősebb lesz, és részletesebb magyarázatot vár tőlünk, akkor el fogjuk neki mondani a miérteket is. Persze tudom, hogy van az a kor, amikor mondhatok én neki bármit, ráadásul bekerülhet egy olyan ellátórendszerbe vagy közösségbe, ahol nem is lesz ráhatásom. Azt gondolom viszont, hogy egyrészt az én feladatom példát mutatni neki, másrészt pedig most fektetem le az alapokat. Az életét úgy fogja élni, ahogyan szeretné, azt fog majd enni, amit ő akar. A nosztalgikus otthoni ízek viszont neki mást fognak jelenteni, mint mondjuk nekem. Ez részemről fájó pont, mert én is imádom a nagyi palacsintáját, és minden jót szeretnék megosztani vele is, de bízom benne, hogy legalább annyira szeretni fogja ő is a főztömet. Ha pedig a hazai egyenlő az egészségesen finommal, akkor olyan nagy baj nem lehet. 🙂
Sem méz, sem egyéb természetes vagy mesterséges édesítő formájában nem „helyettesítem” neki a cukrot. Csak ismételni tudom önmagam: nincs rá igénye, miért is tenném?
A válasz a nagy kérdésre: nem, ezzel nem ússzuk meg a boltban a kéregetést. Kolbász vagy kesudió, esetleg főtt gesztenye nélkül mostanában ritkán tudunk kijönni. 😀
Észrevetted már, hogy néha a legegyszerűbb dolgok mennek a legnehezebben?
Első példa: meditáció. Ne gondolj semmire, mi? Na persze. Jól hangzik, de aki próbálta már, az tudja, hogy komoly gyakorlás szükségeltetik az elsajátításához.
A másik kedvenc példám erre az „egyszerűbb gyermekkor„. Nagyon divatos manapság a gyereknevelés témában, és nekem kifejezetten szimpatikus is. Na de ne vegyek játékot annak a szegény gyereknek?!?
A harmadik, és megérkeztünk a témánkhoz, az a váltás egy egyszerűbb, egészségesebb életmódra vagy táplálkozásra. Naná. Amikor a boltok polcai tele vannak felturbózott, függőséget okozó élelmiszerekkel. Ki tud ellenállni?
A fenti három példában egy közös vonás van: Te magad vagy a gát. Mert
igenis lehet nem gondolni semmire, csak túl sok mindent szeretnél most azonnal megoldani.
igenis lehet boldog gyermekkora valakinek minimális játékszerrel és sok-sok törődéssel, csak sajnos már el sem tudjuk képzelni, hogy hogyan…
igenis létezik olyan, hogy egyszerűbb életmód vagy táplálkozás, még akkor is, ha speciálisnak tűnik. Minden nézőpont kérdése.
Az első két példámra a megoldást még én is csak most tanulom. Valójában a harmadikat is, mert ugye mindig holtáig tanul az ember, ugyanakkor tudom, hogy abban sokaknak tudok segíteni. Segíteni viszont csak annak lehet, aki maga is hajlandó tenni a változásért.
Talán neked nincs szükséged segítségre a változáshoz, az egyszerűsítéshez semmire, meg tudod oldani magadtól is. Őszintén drukkolok, hogy sikerüljön! 🙂
Amennyiben mégis szeretnél legalább egy mankót magadnak, akkor a természetesség és az egyszerűség szellemében írt receptkönyvem a segítségedre lehet, jó szívvel ajánlom. Nem csak a receptek egyszerűségére, de a hozzávalók könnyen beszerezhetőségére is törekedtem. Azt hiszem, a legbonyolultabb hozzávaló a könyvben ebből a szempontból a kókusztejszín. 🙂
