Semmi extra recept, inkább csak egy ötlet a krumpli kiváltására, na és az eredmény: nem semmi! Többször olvastam már róla paleos fórumokon, oldalakon, de eddig még nem próbáltam. Ezután viszont muszáj lesz többször is beiktatni, már csak azért is, mert a Sanyi odaáig volt érte. Egyenesen azt találta mondani, hogy a sült krumpli csak jelenthet nála… 🙂 Én a sült krumplit nem szerettem, de ez nekem is nagyon ízlik.
A zellert elnegyedeltem, vékony szeletekre vágtam, és annyi kókuszzsírban sütöttem, hogy ellepje. Akkor lehet szépre sütni, ha mindig csak annyi zellerszeletet teszünk a serpenyőbe, amennyit szét tudunk teríteni anélkül, hogy fedésben lennének. Emiatt picit macerás, de gyorsan sül. Olyannyira, hogy igen, sikerült is 1-2 darabot kissé megégetnem, mint ahogy a képeken látszik is. Legközelebb szemfülesebb leszek. 🙂
Most már bevallom, hogy chipsnek készült, csak türelmetlen voltam ahhoz, hogy nagyon vékony szeletkéket vágjak a zellerből 🙂 Majd máskor… 🙂
Hétköznapokon ha nem felejtem el, általában a Gastroyaltól szoktam ebédet rendelni a munkahelyemre. Nagyon meg vagyok elégedve a paleo ételeikkel, legutóbb a karfiolpüréjük váltotta ki belőlem, hogy “ezt ki kell próbálnom!” :-). Nem sikerült szép karfiolt találnom, brokkolit viszont annál inkább. Gondoltam, miért is ne? Nem bántam meg. Zeller is került bele, de üzenem azoknak, akik esetleg nem szeretik, hogy nem dominál az íze a pürében, inkább csak olyan, mintha fűszerezve lenne vele.
Hozzávalók 2 főre:
1 fej brokkoli
1 nem túl nagy fej zeller
1 púpos ek. kókuszzsír
só
színes bors
Először sós vízben puhára főztem a megtisztított, feldarabolt zellert és a brokkoli keményebb részeit (az alsóbb szár részeket), majd ugyanabban a vízben megfőztem a brokkoli rózsáit is. villával összenyomkodtam őket, fűszereztem, és belekevertem a kókuszzsírt. Végül botmixerrel pürésítettem.
Nagyon ízletes, krémes, mutatós köret, jól passzolt a sült kolbászhoz is, aminek az ízét és illatát most nem ecsetelném… 🙂
Napok óta készültem arra, hogy csináljak egy finom sertéssültet. Nézegettem különböző recepteket, hogy nagyjából milyen fűszereket szokás használni hozzá, mert bevallom, én azelőtt soha nem csináltam ilyet. Pár hete kaptam a sógornőmtől különböző kerti fűszernövényeket, amiket egy nagy tepsin szárítgattam egészen ideáig. Tegnap összeszedtem magam, hogy végre elcsomagoljam őket rendesen. Mondanom sem kell, az összes között a legillatozóbb a fodormenta volt… 🙂 Leültem a gép elé, hogy megnézzem, mégis mit szoktak fűszerezni vele az édességeken túl, és azt találtam, hogy bárány mellé például előszeretettel szolgálnak fel fodormenta szószt. Ekkor jött az isteni szikra, hogy akkor talán a sertést sem lehet annyira elrontani vele, de egy próbát mindenképpen megér, hiszen különben honnan tudom meg, hogy passzol-e? 🙂 Ha szerettek kipróbálni új dolgokat, és nyitottak vagytok szokatlan ízpárosításokra, javaslom, hogy Ti is kóstoljátok meg! Alapvetően megmarad a hús testessége, ugyanakkor kissé könnyedebb, friss íze lesz a mentától. Nekünk nagyon bejött, biztos, hogy máskor is készítem még! 🙂
A sütőbe tolás előtt
Finom omlósra szerettem volna készíteni, aminek elvileg az a titka, hogy lefedve, nem túl magas lángon elég sokáig sütjük. Tekintve, hogy a sütőm egy idő után úgy gondolta, hogy nem érzékeli többé a sütési hőfokot, és felfűtötte magát úgy rendesen, végül ki tudja mennyi ideig kétszázvalahány fokon sütöttem szegény husit… 🙂 Ez csupán azért érdekes, mert így végül nem tudom megmondani, hogy mi is az ideális sütési idő és hőfok… 🙁 Eredetileg 175 fokon terveztem sütni úgy két-két és fél órán keresztül, végül annyit tudok, hogy 175 fokon indult a dolog, és úgy két óra múlva, mikor ránéztem, már kétszázsok foknál tartott… Mindenesetre így is jó lett. 🙂
Frissen sülve
Hozzávalók a sülthöz:
1 kg sertéscomb
7 db kis fej vöröshagyma
1 ek sertészsír
só
fekete és színes bors
kb. 3 teáskanálnyi szárított fodormenta
1,5 dl víz
A combot megmostam, két részre vágtam és beledörzsöltem a fűszereket. Az edényt, amiben sütöttem, kikentem a zsírral (bár teflonos edényt használtam, azért nem akartam kispórolni a zsírt), beletettem a húst és a durvára vágott hagymákat, és meglocsoltam a vízzel. Üvegtetővel fedtem le (alufólia is bőven megteszi) és betoltam az előmelegített sütőbe. A fent részletezettek miatt a sütésről egyéb információval sajnos nem tudok szolgálni.
Sertéssült tálalva
A kelbimbó köretként való elkészítése nagyon egyszerű:
Megpucolom a kelbimbókat, ami azt jelenti, hogy visszavágom egy kicsit a szárukat, és leszedem a fedőleveleit, majd forró, sós vízbe téve főzöm kb. 15 percig, közben borssal is ízesítem.
Paleo főételek készítésekor a kezdetekben sokszor problémát szokott jelenteni a köret kérdése. Mert ugye se krumpli, se rizs. “Te jó ég, akkor mit eszel a húshoz?!?” Ebbe a kérdésbe többször belefutottam már. Pedig a lehetőségek tárháza tényleg szinte végtelen. Sokszor hallom azt is, hogy “pedig hát kell a változatosság a táplálkozásban”! Mert a krumpli vs. rizs tényleg állati változatos. Azt kell, hogy mondjam, a paleóra való áttérésem óta lett igazán sokrétű az étrendem. Ráadásul hajlamos vagyok egy-egy ízletes újdonság hatására a régebbiekről elfeledkezni, így ez a dolog még bőven fokozható is lenne.
A karfiolrizs most az egyik kedvenc köretem. Be kell, hogy valljam, a rizst mindig is imádtam. Ha ízében nem is teljesen, de látványra akár össze is keverhető a két étel, ízben pedig szerintem a karfiol veri a rizst. Mielőtt bárki fintorogni kezdene, ebben a verzióban már nincs jellegzetes karfiolíze. A férjem például nem nagyon szereti a karfiolt, de ez a köret nagyon is elnyerte a tetszését.
Hozzávalók:
1 nagy karfiol
2 evőkanál kacsazsír (vagy egyéb ízesebb zsír)
2 kis-közepes fej vöröshagyma
1 póréhagyma
só, bors
Elkészítés:
A karfiolt rózsáira szedem, megmosom, és aprítógépben kb. rizsszem nagyságúra aprítom. A vöröshagymákat apróra vágom, a póréhagymát karikákra, és megdinsztelem őket a zsíron. Hozzáadom a karfiolt, sóval, borssal ízesítem, és alacsony lángon, időnként megforgatva fedő alatt párolom, amíg megpuhul.
Tesztelve pörkölttel, sült májjal és sült csirkével, de én magában is imádom! 🙂