… avagy mascarpone kókusztejszínből
Mindig tanulok valamit. Most például azt, hogy nem minden sajt érlelődik, így a mascarpone sem. Ti tudtátok ezt? Tiramisu lázban égek egy ideje, így rettentő fontos volt számomra, hogy megoldjam a kérdést. Azt hiszem, most megtaláltam a bölcsek kövét. 🙂 Már felkészültem arra, hogy fel kell kutatnom egy megfelelő oltókultúrát, és azon agyaltam, vajon hol érlelem majd az én kis sajtomat. Aztán belefutottam egy cikkbe, majd kicsit alaposabban is utánanéztem, és felvilágosultam, hogy a mascarponéhoz tulajdonképpen csak tejszín és citromlé szükséges, meg legalább egy éjszakányi türelem. Ez utóbbiból van a legkevesebb, de a cél érdekében bármit, és én egy hős vagyok. Kicsit aggódtam azért, hogy a kókusztejszín ugye mégsem valódi tejszín, hátha így nem is működik az egész… Jó hírem van, mindenkinek, aki eddig velem együtt aggódott volna: MŰKÖDIK! 😀
Kis adaggal indítottam a próba végett, és a türelmetlenségemet nagyszerűen jelzi, hogy bár Aroy-D-t szerettem volna használni hozzá, azt nem kaptam (mármint abban a két percben, amikor kitaláltam, hogy kísérletezni fogok a tiramisumért minden paleós érdekében), és beértem a Cocomassal is.
Hozzávalók:
- 2 dl kókusztejszín/kókuszkrém
- 2 szűk ek. citromlé (az eredeti recept szerint 2,5 dl-hez kell 2 ek.)
- géz / vékony konyharuha / textil zsebkendő
- madzag
- minimum 1 éjszakányi türelem – nehezen beszerezhető
A kókusztejszínt folyamatos keverés közben felhevítjük egy lábosban, elvileg csak 85-90 fok körülire (én nem esküszöm, hogy nem rotyogott amikor készítettem, de nem látta senki 😉 ). Beleöntjük a citromlevet és hagyjuk teljesen kihűlni. Kicsit összeáll mire kihűl, ekkor beleborítjuk a tiszta ruhába, amit kerítettünk neki. Javasolt a ruhát előzetesen egy nagy méretű szűrőbe/tányérba teríteni, úgy könnyebb dolgunk lesz. Óvatosan kezeljük, és ne kavargassuk hűlés közben/után! A ruha sarkait összekötözzük, és fellógatjuk valahova. Tegyünk alá valamit, amibe a savó ki tud csöpögni.
Az én macskabiztos megoldásom a csepegtetésre: a tűzhely legfelső sínjére tettem a sütőrácsot, és erre lógattam a csomagot. 🙂
Körülbelül 12 órán keresztül csöpögött belőle a víztiszta savó, amikor kifordítottam a gézből. Olyan szépen összeállt a mascarpone, hogy öröm volt ránézni! 🙂 Gyorsan lefotóztam mielőtt hozzányúltam volna, és közben azon kattogott az agyam, hogy ha én ezt összekeverem, tuti elfolyósodik, amilyen a szerencsém… de nem tette!
Nagyon fincsi kis krémsajt készült belőle a reggelinkhez némi vöröshagymával, snidlinggel, bazsalikommal, és két csipet sóval. 🙂
Nemsokára jelentkezem a kedvenc tiramisu receptemmel, addig is jó kísérletezgetést Nektek! 🙂