Tekintettel arra, hogy kedvenc férjem tegnap zsákban hozta a meleget, megérdemelt egy kis ünnepi vacsorát… 🙂 Neve napja és a szép idő alkalmából azzal lepte meg magát, hogy motorral ment dolgozni. Az odautat én nem vállaltam be (7 fok volt reggel!), de visszafelé már együtt jöttünk. Hazaérve bevásároltunk a kacsacombból, majd meglátogattuk az anyukájáékat, hogy ők is meghúzhassák a fülét. Este fél tíz felé járt már, mire neki tudtam állni, mondta is, hogy elhalaszthatjuk nyugodtan, na de az már nem ugyanaz, és hát következő Sándor napig nem biztos, hogy kihúzta volna szegény kacsa. 🙂 Szóval elkészült. Bevallom, hogy amíg sült, picit lepihentem, így az utolsó lépést, vagyis a pirítás részét már a Sanyi oldotta meg. 🙂 Mindenesetre kiderült, hogy tudok kacsát sütni, ami végül is nem is olyan ördöngős dolog. Jártam egyszer a Blanchir főzőiskolában egy céges összejövetel alkalmával, ott lestem el a kacsasütés fortélyait. Biztos, hogy nem emlékszem mindenre, de úgy tűnik, a lényeg megmaradt, mert nagyon finom lett. 🙂
Hozzávalók:
- 4 db kacsacomb
- 1-2 dl vörösbor
- só
- bors
- 4-5 gerezd fokhagyma
- kakukkfű, tárkony (most ezeket használtam, de legközelebb kipróbálom a provance-i fűszerkeveréket is)
A combokat lemostam, leitattam róla a vizet és beirdaltam (bevagdostam) a bőrös felét. Azt mondják, finomabb, ha előző nap besózzuk, de erre most nem volt lehetőségem. Szóval sóval bedörzsöltem mindkét oldalukat. A bőrös felükkel lefelé serpenyőbe tettem őket, és alacsony lángon körülbelül 10 percig sütöttem ki a zsírt. Utána picit feljebb vettem a lángot, és a másik oldalukat 2-3 percig sütöttem (ez a művelet összezárja a pólusokat, így nem száradnak ki sütés közben). A sütőt közben előmelegítettem 180 fokra. Elővettem egy akkora sütőtálat, amiben éppen elfértek, beletettem őket úgy, hogy most a bőrös felük volt felül, és alájuk locsoltam a kisült zsírt. Rájuk, illetve köréjük dobáltam az elnegyedelt fokhagyma gerezdeket, és borssal, kakukkfűvel, tárkonnyal fűszereztem őket. Alájuk locsoltam egy kevés vörösbort és alufóliával szorosan lefedve másfél óráig sütöttem őket. Az alufóliát levéve, eggyel feljebbi sütősínre téve még 20 percig pirítottuk a tetejét. Karfiolrizzsel tálaltam.
Tegnap este még úgy éreztem, hogy a provance-i fűszerkeverék jobb választás lett volna (amúgy is nagy kedvencem), ma reggel viszont már teljesen meg voltam vele elégedve. 🙂 Amúgy nagyon finom omlós lett anélkül, hogy sütés közben locsolgattam volna a zsírjával, a bőre pedig ropogósra sült… 🙂
