Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ez a recept több szempontból is kompromisszumos. Az alkohol nem számít paleonak, és a tápiókaliszt is viták tárgyát képezi. Mentségemre legyen mondva, hogy a tápiókát részben Elmira tanácsára fogyasztom néha, hízókúra céljából. Alkoholt nem iszom rendszeresen, de be kell valljam, hogy nem iktattam ki teljesen az életemből. Erről a desszertről azt gondolom, hogy egy évben egyszer, például szülinapi különlegességként abszolút elfogadható. A tápiókát egyébként akár ki is lehet váltani zselatinnal, vagy útifű maghéjjal. Az eredeti recept szerint ez valójában fehérboros krémleves lenne, de nekem annyira besűrűsödött, hogy puding lett belőle. 🙂
Hozzávalók:
- 1 mk. mézeskalács-fűszerkeverék, vagy 1 darabka fahéj
- 30g tápióka keményítő
- 2 tk. porxukor (sima eritrit vagy xilit is jó)
- 750 ml fehérbor
- 1 tojás
- 10 dkg-nyi édesítés (eritrit/xilit/stevia)
- 300 ml víz
A vizet felforraljuk a fűszerrel. A keményítőt 2 ek. hideg vízzel elkeverjük, a forró (de már nem forrásban lévő!) vízhez keverjük, majd ismét felforraljuk. Hozzáöntjük a fehérbort, melegítjük egy kicsit. A tojást szétválasztjuk, a sárgáját kikeverjük a cukorral, és hozzádjuk a borhoz.
A tojásfehérjét a porxukorral felverjük, teáskanállal forrásban lévő vízbe szaggatjuk, lefedve 5 percig állni hagyjuk.
A pudingot tálkákba töltjük, tetejére szedjük szűrőlapáttal a tojáshabot.
Hidegen a legfinomabb! 🙂
