Kedves Próbálkozó!
Először is gratulálni szeretnék az elhatározásodhoz! Másodszor szeretném ha tudnád, hogy életmódot váltani nehéz, nagyon nehéz. Ha fejben még nem dőlt el véglegesen, akkor mindenképpen. És tudod mit? Bár borulhat több ponton a dolog, szinte biztos, hogy Nálad fejben még nem dőlt el teljesen.
Ismered ugye azt a mondást, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít? Hajnali négy van, én pedig itt pötyögöm Neked ezt a levelet. Dönthettem volna úgy is, hogy végre jól kialszom magam, de nem így tettem. Na így van ez valahogy az életmód váltással is. Ha eddig nem sikerült összehoznod, akkor nem akarod eléggé. Mielőtt most azonnal felbőszülve a szemétbe dobnád a levelemet, elárulom, hogy ez nem baj. Nyilván mások a prioritásaid, és biztosan megvan az okod rá. Ez a Te életed, semmi gond. De valamiért olvasod most ezt a levelet, és bosszant a dolog.
Lehet, hogy könnyen beszélek, lehet, hogy nekem könnyű volt. Bizonyos szempontból biztosan, de úgy gondolom, viszonylag kevesen vannak azok, akiknek minden szempontból nehéz. Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, kifogást mindig könnyebb találni.
Szóval ott tartottam, hogy nem akarod eléggé. De jól van, tegyük fel, hogy igen. Mi a motivációd? Komolyan kérdezem. Hunyd be a szemed, gondold végig, és válaszolj hangosan! … Na, ezt tedd meg minden nap, minden reggel! Tudom, hogy képes vagy rá, ismerlek, látod.
Van egy jó hírem! Csak a kezdet nehéz. Ahogy jönnek a pozitív tapasztalások, a motivációd is az egekbe repül. Próbáltad már, és nem így volt? Akkor valamit rosszul csináltál. Van, hogy feleslegesen túlbonyolítjuk az életünket, és ilyenkor szokott az jönni, hogy „nagyon macerás”. Nem kell, hogy nagyon macerás legyen.
Egy példa: Mégis mióta bajlódsz azzal, hogy megtaláld a megfelelő paleo kenyeret? Vagy megtaláltad, csak legyen aki elkészíti? Most komolyan: ami energiát ebbe a projektbe fektetsz, azt átirányíthatnád például oda, hogy elengeded a kenyér kérdést. Isten ments, hogy teljesen, ilyet nem kívánnék Tőled. De biztosan szükséges napi szinten?
Elárulok egy titkot: magam is tésztafüggő vagyok. Igen, jelen időben, mert olyan ez, mint az alkoholizmus: nem lehetsz gyógyult, csak tiszta. De meg lehet csinálni! 🙂
Tudom, tudom. Mondani könnyű. Itt vagyok, számíthatsz rám. Mondd, mi a legnehezebb? Tudok segíteni valamiben?