sárgarépa Archives - Oldal 2 a 3-ből

2015-12-182018-02-15

Spenótfőzelék

Kedvenc főzelékem. Fokhagymásan, tejbe áztatott zsemlével… izé, dehogy. Fokhagymásan, főtt répával sűrítve. 😀 Viccet félretéve, ez a verzió nagyon hasonlít arra, amit anyukám gyakran készített nekem, és én nagyon szerettem.

Hozzávalók

105 dkg gyorsfagyasztott parajpüré (3 db 35 dkg-os doboz volt)
70 dkg sárgarépa
2 dkg zsír
4 gerezd fokhagyma
1 tk. só
6 db tojás

Elkészítés

A spenótot pici víz hozzáadásával, lefedve, alacsony lángon felolvasztottam. A répákat megtisztítottam, feldaraboltam, és feltettem főni. A fokhagymagerezdeket áttörtem, megfuttattam a forró kókuszzsíron, hozzáadtam a felolvasztott spenótot és a sót. Miután a spenót felforrt, a főtt répát leszűrve hozzáadtam, és összeturmixoltam őket.

Lágy tükörtojással a legfinomabb, de az frissen jó, és ez a spenót most munkahelyi ebédnek készült, így főtt tojással ettük.

Ötlet: Kesutejföllel megbolondítva még finomabb! Egy maréknyi kesudiót összeturmixolsz jó alaposan annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, majd a kész főzelékbe kevered.

Elindult a Paleo konyha recept klubja, csatlakozz Te is hozzánk!
Megoszthatod a kedvenc receptjeidet, és ötletet meríthetsz másokéból.
Várunk! 😉

2015-06-19

Csirkeszív ragu

Kissé nehéz helyzetben vagyok, mert ez a vacsora nem most készült. Pár hete került az asztalra, és természetesen nem jegyeztem fel, hogy pontosan hogyan csináltam. Többször jártam már így, mert „úgysem felejtem el”, ami úgy 3 egész napig igaz is. Aztán azt is elfelejtem, hogy mit nem felejtek el… Mikor eljutok oda, hogy közzétegyem a kincsemet, izzasztó meló összeszedni az emlékeimet, de általában azért sikerül. 🙂 Ezt a csirkeszíves receptet pedig nem szívesen hagynám ki, mert annak ellenére, hogy maga a szív sosem tartozott a kedvenceim közé, most nagyon ízlett. Ilyen puha csirkeszívet még sosem ettem, kifejezetten jól esett. Szóval hajrá! 🙂

Hozzávalók:

1/2 kg csirkeszív
2 db vöröshagyma
2 ek. kókuszzsír
200 g csiperke gomba (konzerves, szeletelt verzió volt)
1/2 fej karfiol
1/2 kg sárgarépa
2 cukkini
1/2 dl víz
só
bors
kakukkfű
bazsalikom

Elkészítés (wokban javaslom):

A felszeletelt hagymát a kókuszzsíron üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a szíveket. Közepes lángon kifehérítettem őket, sóztam, hozzáadtam a vizet, és a legalacsonyabb lángon, lefedve kb. 10-15 percig rotyogtattam. Hozzáadtam a megtisztított, feldarabolt zöldségeket (a karfiolt rizsszerűre daráltam), kicsit utánasóztam, és fedő alatt tovább pároltam. Mikor a répa már majdnem teljesen megpuhult, belekevertem a gombát, és megszórtam a fűszerekkel. Fedő nélkül, kicsit magasabb lángon, időnként óvatosan átforgatva készre főztem.

A karfiol a végeredményben már nem nagyon mutatkozik, de legközelebb is így készíteném, mert finoman szaftossá tette az egészet. A cukkinivel óvatosan bánjatok, hamar párolódik, könnyen törik! Az sem baj, ha nem a többi zöldséggel, hanem egy kicsit később teszitek bele. Jó étvágyat! 🙂

2015-02-28

Vörösboros marharagu

Sokáig vallottam, és tulajdonképpen vallom ma is, hogy a hús a marhahúsnál kezdődik. Alapvetően semmi bajom a többivel sem, sőt rendszeresen fogyasztom őket, na de egy jó marhapörkölt…! 🙂 Ezt a vacsorát Tejbegríz Julia Child receptjéből alkotott műve ihlette, pár dologban tértem csak el tőle, például a sűrítéshez egyáltalán nem használtam lisztet. Gyakorlott paleósoknak nem árulok el titkot azzal, hogy nem is volt rá semmi szükség. 🙂 Időigényes, picit macerás (tényleg nem nagyon), de higgyétek el, hogy minden időt és fáradtságot megér! Olyan omlós, szaftos, ízes a végeredmény, hogy nehéz lenne bármivel is felülmúlni ezt az élményt. Szóval ha ráérős a vasárnap délelőtt, vagy khm… péntek este nyolckor nem átalltok nekiállni ilyesminek, akkor ki ne hagyjátok! 🙂

A felvázolt adag nem kevés, minimum kétszeri ebédre elég két éhes embernek.

Hozzávalók:

1,5 kg pörköltnek való marhahús – nálam lábszár volt
25-30 dkg szalonna
6-7 dl vörösbor
2-3 fej vöröshagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1/2 kg sárgarépa
1/2 l marhahúsleves
20 dkg szeletelt gomba – nálam hőkezelt volt
egy befőttes üvegnyi házi savanyúság – nálam sóval savanyított sütőtök – vagy gyöngyhagyma
2-3 ek. sűrített paradicsom (elhagyható)
só
bors
kakukkfű
kevés kókuszzsír

Elkészítés:

A húst megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam. A szalonnát felkockáztam, kevés kókuszzsírral együtt tettem forró serpenyőbe, és alacsony lángon kisütöttem a zsírját, pirítottam. A szalonnát félretettem, és a zsíron nagy lángon hirtelen megsütöttem a húsdarabok minden oldalát (elég nagy serpenyőm van, így ez nekem két részletben sikerült, kisebb serpenyőben inkább 4-5 több adagonként érdemes), majd őket is félretettem. Megpároltam a feldarabolt vöröshagymát, hozzáadtam a szétnyomott fokhagymákat, majd a felkarikázott répát, amit pár percig pirítottam. Egy tűzálló (fedővel rendelkező) edénybe beletettem a húst, fűszereztem, majd hozzáadtam a szalonnát és a hagymás répát is. A húslevest felforrósítottam, és a paradicsompürével, illetve a borral együtt a húshoz öntöttem. Jól összekavartam az egészet, lefedtem, és 200 fokos sütőbe tettem. Kb. negyed óra után levettem a hőfokot 150 fokra, és légkeverésen 2 órán keresztül hagytam a sütőben. A sütőből kivéve és a fedőt félre húzva alacsony lángon még egy órán keresztül főztem. Így szépen besűrűsödött az egész, és csodásan megpuhult a hús. A gombát és a savanyított sütőtököt az utolsó 10 percben adtam hozzá (ha a gomba nem hőkezelt, kicsit korábban tegyétek bele). Tálaláskor aprított petrezselyemmel szórtam meg.

A bor valójában az alkoholtartalma miatt nem teljesen paleo, ennyi főzés után viszont kár ezen aggódni.

Hogy mivel ettük? Kanállal! 🙂 Na jó, egy kevés savanyú káposzta lecsúszott mellé…

A recept eredetére visszatérve, ha nem láttátok még a Julie és Julia c. filmet, akkor feltétlenül nézzétek meg! 🙂

2015-01-282015-01-28

Sóska

Amióta paleozom, egyik döbbenet ér a másik után. Még hogy én sóskát egyek?!? Soha! Először is borzasztóan savanyú, másodszor pedig a megszólalásig hasonlít az általam imádott spenótra, de felháborító módon ízében semmi köze hozzá. Úgy csinál mintha, csak hogy összezavarja az ember lányát. Azt hiszem, gyerekkorom óta haragudtam rá emiatt. Na de ugye a Sanyi, életem párja szereti. Az ember hoz néha áldozatokat. Azért még felhívott a boltból, mielőtt be merte volna hozni a lakásba a fagyasztott sóskát, de megadtam az engedélyt. Az a jó szívem.

Mivel még nem volt sóskához szerencsém a konyhában, a dobozáról informálódtam, hogy mit is kell kezdeni vele. Már elővettem a szekrényből az útifű maghéjat sűrítés céljából (bár még sosem követtem el olyan szentségtörést, hogy főzeléket ne a saját anyagával sűrítsek), amikor is felmerült a következő probléma: ezt valamivel édesíteni is kellene. Soha nem édesítek főzeléket, de ezt muszáj. A probléma a következő: a cukoralkoholokat egy jó ideje már kiiktattam a konyhámból, az édességeket gyümölcs/stevia vagy méz/stevia kombóval szoktam megoldani. A gyümölcs ugye itt nem annyira jön szóba, a méz pedig szintén nem, mert azt meg ugyebár nem hevítjük. A stevia önmagában azért még nekem is erős egy kicsit. És mire ezt mind jól végiggondoltam, jött a nagyszerű ötlet: van egy csomó répám! Édesítés és sűrítés 2 in 1 megoldva! Rettentő büszke voltam magamra. A végeredmény pedig magáért beszélt. Na nem a külcsínre gondolok, hanem arra, hogy bizony kevésnek bizonyult a sóskafőzelék, nem csak a Sanyinak, hanem nekem is. Együtt nyaltuk ki a lábost a végén. 🙂 Legközelebb – ami szerintem nem is lesz olyan sokára – minimum dupla adagot készítek. 🙂

Hozzávalók (főzeléknek két emberre kevés lehet, szószként rendben van):

45 dkg fagyasztott sóska
20 dkg sárgarépa
kevés zsiradék
1 kis fej vöröshagyma
1-1,5 dl kókusztej
só

Elkészítés:

A hagymát apróra vágva a zsiradékon kicsit megdinszteltem/pirítottam, majd hozzáadtam a felolvasztott sóskát. A sárgarépát megtisztítottam, felkarikáztam, és kevés kókuszzsírral fedő alatt puhára pároltam.A sóskát megsóztam, hozzáadtam a kókusztejet és folyamatos keverés mellett rotyogtattam pár percig. A végén beledobáltam a párolt répát, és botmixerrel alaposan összeturmixoltam az egészet.

Sült kolbászkarikákkal tálaltam.

Ja, a cím azért lett ilyen rövid, mert azon hezitáltam, hogy ez most végül is főzelék vagy mártás? Rájöttem, hogy mindkettő, így végül nem kategorizáltam… 🙂

2014-11-15

Szalmarépa és pulykafasírt

Onnan indult az egész, hogy megkérdeztem a Sanyit, mit szeretne enni vacsorára. A válasz az volt, hogy valami fasírtot, olyasmit, amit a hamburgerekbe tesznek. Ha már fasírt, és nem hamburger, akkor legalább szalmakrumpli, izé… dehogy: szalmarépa! 🙂 A végén a fasírt teljesen mellékes – bár igen jó – lett, főszerepbe a sült répa került. Valami isteni, de komolyan! Nem az én ötletem, valakitől hallottam nemrég, hogy imádja így a répát, és ez ott és akkor eszembe jutott. Miért is ne? Fantasztikus ötlet volt. Azóta rendszeresen készül, nem véletlenül. Sanyi egyenesen kijelentette, hogy a szalmakrumpli ehhez képest gyenge próbálkozás. 🙂

A szalmarépa:

A répát vékony csíkokra vágom, és forró, bő kókuszzsírban kisütöm. Tálalás előtt sózom. Ennyi. 🙂

Tudom, az elnevezés kicsit sántít, vékonyabbra kellett volna vágnom, de a „hasábrépa” kevésbé tetszett. 🙂

A pulykafasírt:

Hozzávalók:

0,5 kg darált pulykahús
3 db tojás
1 tk. só
bors
1 fej vöröshagyma aprítva
3-4 gerezd fokhagyma áttörve
kókuszzsír a sütéshez

Összegyúrom a hozzávalókat, és forró zsírban kisütöm a fasírtokat. 🙂