Kategória: Egyéb

Hétfőtől Nagy Paleo konyha teszt két héten keresztül! Hogy ez mit takar pontosan és mire jó, vasárnap megtudjátok. Addig is szép hétvégét Nektek! 🙂

Először is kiemelném, hogy alkoholmentes, ami természetes, hiszen alkohollal már nem is lenne paleo. Valamiért erre azonban kevesebben ugranak, mint arra például, ha mézet használ az ember lánya. 🙂 Ez utóbbit én továbbra is használom, és fenntartom, hogy ha valóban ritkán, keveset (és nyersen!) fogyasztunk belőle, sokkal természetesebb választás, mint bármelyik cukoralkohol. Fontos szempont persze, hogy miért paleózunk. Cukorbetegség, fennálló inzulinrezisztencia esetén nem javaslom. Hevítve szintén nem.

Na de a lényeg: ez a tojáslikőr a nagymamám receptje alapján született, azzal a különbséggel, hogy a szükséges alkohol mennyiségét gyömbérteával (Sanyi ötlete! 🙂 ), a cukrot pedig mézzel és steviával helyettesítettem. A gyömbér visszaadja az alkohol pikánsságát, ráadásul picit nagyobb pohárból is kortyolgathatjuk… 🙂 Nagyon finom, csak valóban nehéz megállni egy pohárnál.

Hozzávalók:

• 4 tojás sárgája (egészséges, friss, mosott tojás!)
• 10 dkg-nyi édesítés – nálam 5 dkg méz + 1/4 mk. stevia por (ha xilitet vagy eritritet használsz édesítéshez, őröld porrá!)
• 2 dl gyömbértea (1 ek-nyi reszelt gyömbér leforrázva, áztatva 2 dl vízzel)
• 2,5 dl sűrű kókusztej (Aroy-D vagy Real Thai)
• 1 mk. őrölt vanília
• 1 mk. gyömbérpor

Elkészítés:

2 dl vizet felforralok, és 1 ek. aprított gyömbérrel teát készítek belőle. Hagyom kihűlni. A tojássárgáját az édesítővel habosra verem, egészen fehéredésig, ez pár percet igénybe vesz a legmagasabb fokozaton is (az eredeti recept még az elektromos kütyük térhódítása előtt született, 1 órányi felverési időt ír 🙂 ). Folyamatos keverés közben hozzáadom a többi hozzávalót is, majd hűtőbe teszem. Kész. 🙂

Közel 1 l tojáslikőr lesz ebből a mennyiségből (a térfogat a tojássárgák habosítása miatt nő meg), de rettentő gyorsan elfogy… 🙂

Ötlet: ha a kókusztejet habbá verve kevered bele, akkor hab fog kiválni a tetejére később (mint a képeken), ha nem, akkor szép homogén lesz.

Jót tesz neki 1 napos érés, de vegyétek figyelembe, hogy gyorsan romlandó, éppen az alkohol hiánya miatt!

Boldog Karácsonyt! 🙂

Ki Ő? Hogyan kezdődött gyümölcsöző együttműködésük Szendi Gáborral? Miről szól a novemberben megjelenő új könyvük? Tényleg a vajas kenyér a kedvence? És még sok minden más… 🙂

Hirtelen felindulásból, de tulajdonképpen minden konkrét ok nélkül írok most. Csak sétáltam, gondolkodtam, és jól felhúztam magam. Mint a viccben, amikor a nyuszika elmegy a medvéhez elkérni a porszívóját, de nem bízik benne, hogy az odaadja. Mikor végül odaér, berúgja az ajtót: „Tudod mit, medve, b… meg a porszívódat! 🙂 ”

A nyugati táplálkozással a legnagyobb probléma az, hogy rettentően megszoktuk. Innen kezdve, ahogy Szendi Gábor is írta már, normálisnak tekintjük, és ha a szervezetünk nem úgy reagál rá, ahogy szeretnénk, magunkat tartjuk betegnek. Egy cukorbetegséggel foglalkozó fórumon botlottam bele nem is olyan régen egy hozzászólásba, ami kissé megdöbbentett. Szóba került ugyanis a paleo étrend, mint lehetséges megoldása a 2-es típusú cukorbetegségnek. Valaki megjegyezte, hogy igen, valóban hatásos, de csak tünetileg kezel, hiszen ha visszatérnél a megszokott ételekhez, ugyanúgy kiújulna…

Tessék?
Egyrészt: miért térnék vissza, ha jól vagyok tőle?
Másrészt: inkább lőjem magam inzulinnal, tovább tetézve a problémát, vagyis a fennálló inzulinrezisztenciámat, ahelyett, hogy a szervezetem számára megfelelő tápanyagokat vigyek be a szervezetembe? Olyanokat, amivel egészségesen működök?
Harmadrészt: ma belém villant, hogy tulajdonképpen mi is a méreg definíciója? Csak a Wikipédia van kéznél, hát nézzük: „Biológiai szempontból méregnek tekinthetünk minden olyan anyagot, amely élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget vagy halált okoz – általában kémiai reakció útján vagy más molekuláris szintű tevékenységgel – ha belőle kellő mennyiség jut be az élőlénybe.”.

Hmmm… Amikor azt tapasztalom, hogy az állítólag gyógyíthatatlan inzulinrezisztenciám megoldódik, a hosszú évek óta meglévő petefészek cisztáim – amire az orvos hormontartalmú gyógyszert akart adni – nyom nélkül eltűnnek, amikor mellettem azt látom, hogy komoly, pajzsmirigyet is érintő autoimmun betegségekből laborlelettel is bizonyíthatóan gyógyulnak az emberek, cukorbetegek elhagyják az inzulint, és mindez CSAK a táplálkozás megváltoztatásának és nem gyógyszereknek köszönhető, akkor mit gondoljak? Azt gondolom, hogy ha ez annak tulajdonítható, hogy elhagytuk a kenyeret, a tejtermékeket, és néhány más olyan élelmiszert, amihez még nem volt időnk evolúciósan teljesen alkalmazkodni, akkor ezek az élelmiszerek számunkra nem táplálékok, hanem mérgek.

Tudom, ez drasztikusan hangzik, de próbáljuk meg ezt a dolgot egy kicsit kívülről szemlélni: ki mondta, hogy amit etetnek velünk, az jó? A tévé? Az élelmiszeripar, aki ránk akarja sózni a termékeit? Vagy az orvosok, akik nem tudnak kigyógyítani a civilizációs betegségeinkből? Még mielőtt bárki megkövezne, nem bántom az orvosokat, sok problémát valóban megoldanak, amiért köszönet jár. Sok problémát viszont csak látszólag, vagyis tünetileg kezelnek, és ez elsősorban a civilizációs betegségeinkre igaz. Ha tehetünk érte a táplálkozásunkkal, miért ne tegyünk?

A választás a miénk. Ehetjük azt, amit eddig, mert már megszoktuk, és különben is állati kényelmes, vagy megpróbálhatunk valami mást, amivel megtarthatjuk, vagy visszanyerhetjük az egészségünket. És igen, szándékos a feltételes mód. Nem kell mindent elsőre elhinni, persze. De mi van, ha csak lehet, hogy segít? Miért van az, hogy hamarabb beveszünk egy pirulát, amiben azt sem tudjuk, hogy mi van, mint hogy lecseréljük a kenyerünket zöldségre? Most komolyan, nem ér meg egy próbát?