Paleo konyha

Kedves Próbálkozó!

Először is gratulálni szeretnék az elhatározásodhoz! Másodszor szeretném ha tudnád, hogy életmódot váltani nehéz, nagyon nehéz. Ha fejben még nem dőlt el véglegesen, akkor mindenképpen. És tudod mit? Bár borulhat több ponton a dolog, szinte biztos, hogy Nálad fejben még nem dőlt el teljesen.

Ismered ugye azt a mondást, hogy az embernek arra van ideje, amire szakít? Hajnali négy van, én pedig itt pötyögöm Neked ezt a levelet. Dönthettem volna úgy is, hogy végre jól kialszom magam, de nem így tettem. Na így van ez valahogy az életmód váltással is. Ha eddig nem sikerült összehoznod, akkor nem akarod eléggé. Mielőtt most azonnal felbőszülve a szemétbe dobnád a levelemet, elárulom, hogy ez nem baj. Nyilván mások a prioritásaid, és biztosan megvan az okod rá. Ez a Te életed, semmi gond. De valamiért olvasod most ezt a levelet, és bosszant a dolog.

Lehet, hogy könnyen beszélek, lehet, hogy nekem könnyű volt. Bizonyos szempontból biztosan, de úgy gondolom, viszonylag kevesen vannak azok, akiknek minden szempontból nehéz. Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, kifogást mindig könnyebb találni.

Szóval ott tartottam, hogy nem akarod eléggé. De jól van, tegyük fel, hogy igen. Mi a motivációd? Komolyan kérdezem. Hunyd be a szemed, gondold végig, és válaszolj hangosan! … Na, ezt tedd meg minden nap, minden reggel! Tudom, hogy képes vagy rá, ismerlek, látod.

Van egy jó hírem! Csak a kezdet nehéz. Ahogy jönnek a pozitív tapasztalások, a motivációd is az egekbe repül. Próbáltad már, és nem így volt? Akkor valamit rosszul csináltál. Van, hogy feleslegesen túlbonyolítjuk az életünket, és ilyenkor szokott az jönni, hogy „nagyon macerás”. Nem kell, hogy nagyon macerás legyen.

Egy példa: Mégis mióta bajlódsz azzal, hogy megtaláld a megfelelő paleo kenyeret? Vagy megtaláltad, csak legyen aki elkészíti? Most komolyan: ami energiát ebbe a projektbe fektetsz, azt átirányíthatnád például oda, hogy elengeded a kenyér kérdést. Isten ments, hogy teljesen, ilyet nem kívánnék Tőled. De biztosan szükséges napi szinten?

Elárulok egy titkot: magam is tésztafüggő vagyok. Igen, jelen időben, mert olyan ez, mint az alkoholizmus: nem lehetsz gyógyult, csak tiszta. De meg lehet csinálni! 🙂

Tudom, tudom. Mondani könnyű. Itt vagyok, számíthatsz rám. Mondd, mi a legnehezebb? Tudok segíteni valamiben?

Gőzerővel dolgozunk azon, hogy a Paleo receptek természetesen című könyvem hamarosan elérhető legyen. Addig is fogadjátok szeretettel ezt a letölthető desszertfüzetet, amiben a receptkönyv leggyorsabban elkészíthető, vagyis „pikkpakk” finomságait gyűjtöttem össze Nektek. 🙂

Ha szeretnéd letölteni a desszertfüzetet, akkor klikkelj a képre, vagy görgess a kép alá, és töltsd ki az űrlapot! 😉

Már nagyon régóta bennem van ez a téma, és meg is ígértem Nektek, hogy írni fogok róla. Eljött az ideje. 🙂 Azt gondolom, hogy paleo berkeken belül méltatlanul kevés figyelmet szentelünk a szénhidrátoknak, ha mégis, akkor csak amiatt, mert aggódunk, hogy túl sokat fogyasztunk belőle. Elfogadtuk, hogy „a kevés is sok”, és ebből nem engedünk, mert akkor oda lesznek az elveink.

Még az elején szeretném tisztázni, hogy a paleo és a ketogén étrend közé véletlenül se tegyetek egyenlőség jelet! Amiről most írni fogok, nem a ketogén diétázóknak szól. Feltételezem, hogy jó okkal, és megfelelően kivitelezve csinálják.

Hol is kezdjem? Ja igen, tudom már: NEM VAGYUNK EGYFORMÁK. Nők és férfiak, kövérek és soványak, örökmozgók és otthonülők, várandósok és szoptatós kismamák, felnőttek és gyerekek, egészségesek és betegek… Ha ez nem lenne elég, a céljaink is mások. Van, aki gyógyulni szeretne a paleóval, van, aki „csak” fogyni, van, aki egyszerűen keresi az örök élet titkát. 🙂 Magánemberként és terapeutaként is azt látom, hogy nincs egy sablon, amit az összes emberre rá lehet húzni. Igen, vannak alapvetések, amihez mindenkinek érdemes tartania magát, de igenis kell a finomhangolás.

Saját tapasztalat

Saját tapasztalattal indítanék. 2013 óta paleózom teljes mellbedobással. Azelőtt is vékony voltam, egészséges (legalábbis így hittem), csak nem jött a baba… Ez volt nálam a hajtóerő, ami valljuk be, egy nőnél elég ahhoz, hogy 100%-osan odategye magát. Akkor is, ha azelőtt jórészt csokis fánkon élt, és a kedvenc reggelije kifli volt joghurttal. Az első két hét szénhidrátmegvonási tünetei után egyszerűen szuperül éreztem magam. Hihetetlenül sok energiám lett, megszűnt a macskaallergiám, elmúltak a vércukor-eséseim, megszabadultam a PCO-tól… és biztosan van, ami most nem jut az eszembe. Ja, megszerettem főzni! 😀

Szóval a babaprojekt kapcsán viszonylag gyakran készült laborvizsgálatom. 2015 nyarán tűnt fel (a lehetséges ok csak később tudatosult bennem), hogy az addig tökéletes TSH-m elkezdett felfelé kúszni, vagyis a pajzsmirigyem alulműködés felé tendált. Akkoriban enyhe ketózis jelei is mutatkoztak a laboron, ami nem csoda, miután utólag összeszámolva a napi szénhidrát bevitelem olyan 50-60 gramm körül mozgott, néha még azt sem érte el. Ezen egyáltalán nem aggódtam. Később kezdtem csak el gyanakodni, hogy talán kevés az a szénhidrát mennyiség, amit magamhoz veszek. Elkezdtem tudatosan figyelni erre, és láss csodát, a laborértékek pikkpakk rendeződtek.

Érdekesség: a pajzsmirigy „belassulása” hosszú távon raktározáshoz vezet, vagyis előfordulhat, hogy a kezdeti hirtelen fogyás után épp a túl kevés szénhidrát bevitel a gátja a további fogyásnak. Estemben ez nem volt probléma, de ha ismerős a helyzet, gondolkodj el rajta!

Miért meséltem ezt el? Mert úgy gondolom, és a munkám során látom is, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Tanácsadó kollégák is jeleztek már felém hasonló eseteket. Egészen biztos, hogy az alacsony szénhidrát bevitel nem mindenkinél okoz problémát, sőt sokaknál hasznos is lehet. Főleg a nők és az eleve vékony testalkatúak érintettek, illetve akik érzékenyebben reagálnak a stresszre. Esetemben mindhárom rizikótényező betalált. A lottónak jobban örültem volna. 🙂

Elgondolkodtató…

Ha elfogadjuk – márpedig én elfogadom -, hogy a C-vitamin igényünk már nem ugyanaz, mind a természeti emberé, köszönhetően a stresszesebb világunknak, miért ne fogadnánk el azt is, hogy – akár szintén emiatt – a szénhidrát igényünk is változott?

A másik ami elgondolkodtatott a témában a babavállalás kapcsán, éppen Szendi Gáborhoz köthető. Az egyik könyvében (hirtelen nem emlékszem melyik, de ha valaki nagyon szeretné, előkeresem 🙂 ) boncolgatja az elhízás és a meddőség kapcsolatát. Ha a kismama csökkentett szénhidrát diétán van, a baba szervezete is arra fog készülni, hogy odakint kb. ennyihez jut hozzá. Vagyis, ha elkezd nyugati típusú táplálkozást folytatni, nagyobb eséllyel hízik majd el. Felteszi a kérdést, hogy miért gondolnánk, hogy ha mi jó példával járunk előtte és ebben nő fel a gyerek, akkor ő másképp táplálkozik majd? A kérdés jó, de nem gondolom, hogy a szülőnek abszolút hatása van a gyerekre. Gondoljunk csak az óvodára, a közoktatásra, vagy a koleszos pizzákra…

Sarah Ballantyne „Paleo anyuka” oldalán több írást is találni a témában. Ebben a cikkben például Loran Cordain (a neve nem ismeretlen paleo körökben, 5 paleo könyv szerzője) egyik publikációjára hivatkozik. Itt 229 vadászó-gyűjtögető népet tanulmányozva azt találták, hogy a többségük szénhidrát bevitele 22 és 40 % közé tehető. Ez egy 2000 kalóriás étrendre lefordítva (és nem biztos, hogy neked csak ennyire van szükséged) napi 110-200 gramm szénhidrát elfogyasztását jelenti. Mark Sisson (az „Őseink egészsége” című könyv szerzője) oldalán azt látni, hogy a napi 50-100 gramm közötti szénhidrát bevitelt a megerőltetés nélküli súlyvesztéshez ajánlja, de a súly megtartásához hosszú távon 100-150 gramm közötti szénhidrátot javasol.

Egy kis gyakorlat

Csak összehasonlításképpen: a magasabb szénhidrát tartalmú paleo zöldségek közül sárgarépából vagy céklából ez napi 1-1,5 kg-ot jelent! Édesburgonyából (amit sokan a mai napig vitatnak, hogy egyáltalán paleo-e) „mindössze” 50-80 dkg is elég… Banánból napi 4-6 darabnak felel meg ez a mennyiség.

Az első javaslatom tehát, hogy bár a palóban „hivatalosan” nem számolunk kalóriát, kövesd végig csak néhány napodat, hogy vajon hogy állsz ezzel a szénhidrát dologgal! (Nagyon jó appok vannak már ilyen célra, pl. Kalóriabázis, Yazio…) Mert tény, hogy bizonyos étkezési szokások (aszalt gyümölcsök, paleo kenyerek…) mellett túllőni is könnyű a célon, de bizony az ellenkezője sem ritka. Persze ha tökéletesen érzed magad az alacsony CH-val, nincs egészségügyi kihívásod, és babaprojekt sincs tervben, akkor nincs dolgod ezzel a kérdéssel. 😉

Persze továbbra sem gondolom, hogy a nyugati típusú táplálkozás bármilyen szempontból oké lenne, vagy hogy 250-300+ grammnyi szénhidráttal kellene terhelni a szervezetünket. Egyáltalán nem. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy igenis van olyan, hogy „túl kevés”.

Kérdésed lenne?

Ha kérdések merültek fel benned, tedd fel akár itt, akár a Facebookon, vagy emailt is küldhetsz nekem. A következő bejegyzésekben válaszolni fogok rájuk.

Folyt köv. 🙂