Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nincs. 🙂 De erről majd később.
Talán egy-másfél éve, hogy először jártam a Fény utcai piacon található paleo üzletben. Sajnos csak ritkán van arrafelé dolgom, de amikor van, biztos, hogy benézek. Sokszor nem is a vásárlás miatt térek be, egyszerűen csak hív a hangulata. Volt, hogy csak egy koffeinmentes, kókusztejes kávéra ültem be, figyeltem a betérő embereket és azt a kedves, szőke hölgyet, aki lelkesen útba igazítja az eltévedt vásárlót is, és elárulja, hogy melyik zöldségesnél lehet éppen a legszebb spárgát kapni.
Előfordult, hogy zárás után tévedtünk arra, de elég bátrak voltunk bekopogni, hátha még kapunk valami finomságot. Nem csak kaptunk, de a hölgy nem győzött mentegetőzni amiatt, hogy alig fértünk be abba a kis helyiségbe az éjszakára bepakolt asztalkáktól, székektől. Persze ezeknek az üzleteknek alapból van egy olyan vonzereje is, hogy itt „egy nyelvet beszélünk”. Nem kell magyarázkodni, hogy miért érdeklődöm a sütemények pontos összetevői felől, és teljesen természetes, hogy nem tehéntejet kapok a kávé mellé.
Így amikor eszembe jutott, hogy indítsak egy paleo helyeket bemutató cikksorozatot, adta magát, hogy ezzel a Fény utcai kis üzlettel fogom kezdeni. Az első telefonbeszélgetés alkalmával kiderült, hogy egy családi vállalkozásról van szó. Az a fiatal lány, akivel ekkor beszéltem, az üzletvezető (és egyben ötletgazda), Diána húga, Glória. Párszor már vele is találkozhattam, most sajnos nem sikerült személyesen bemutatkoznunk egymásnak. A kedves szőke hölgy pedig, akit a pult túloldaláról már szintén ismertem, a lányok édesanyja, Anna. Érkezésemkor ő fogadott, beszélgettünk egy kicsit. A lánya hatására kezdte el, és folytatja lelkesen ő is a paleót. Bevallottan nagyon édesszájú, így minden napra jut valami paleo finomság. 🙂 Amíg vártunk, több vendég is megfordult az üzletben, köztük egy hölgy, aki alaposan átvizslatta a pultot, majd megkérdezte: „Tessék mondani, nápolyi nincs?”. Miután kiderült, hogy itt bizony nem lesz nápolyi, csalódottan távozott szegény. A megbeszéltek szerint nemsokára megjelent Dia is, aki épp hogy csak erre a rövid időre tudott elszakadni három hónapos babája mellől. Egy kedves, természetes, közvetlen fiatal nőt képzeljetek el, aki mindemellett elég céltudatos és kitartó volt ahhoz, hogy megvalósítsa az álmát. Vele beszélgettem.
Éppen 29-én, hétfőn leszünk 3 évesek.
Komolyan? Gratulálok! Ha jól értesültem az édesanyádtól, Te már régebb óta paleózol.
Nem sokkal korábban, 2012 januárjában kezdtem el úgy igazán komolyan. Az inzulinrezisztenciám miatt a cukrot már jóval hamarabb elhagytam.
Akkor végül is az inzulinrezisztencia miatt indult a paleo? Elég gyakran hallani erről.
Abszolút. Azóta beszéltem már olyan orvossal is, aki azt mondta, hogy mostanában ezt szeretik ráhúzni az emberekre, divat lett. Nekem tüneteim is voltak persze, és a paleo teljesen megoldotta ezt a kérdést. Ketogénbe hajló paleóval is próbálkoztam, és volt egy olyan időszak, amikor paradicsomot, paprikát, padlizsánt sem fogyasztottam. Akkoriban sokat, intenzíven sportoltam, és talán ezért, talán mert valamit nem csináltam jól, mindenesetre ez a nagyon alacsony szénhidráttartalmú paleo nem vált be, nem éreztem jól magam.
Mondjon bárki bármit, nem működünk egyformán.
Igen, ezt mindenképpen hangsúlyoznám, itt a boltban is szoktam mondani a vendégeknek, akikkel beszélgetek. Nagyon sok tapasztalattal és élettörténettel találkoztam már.
Ez a sarok itt tipikusan ilyen megosztós, kitárulkozós hely… Szóval azt gondolom, hogy nem mindenkinek ugyanaz válik be. Ugyanakkor az elején, amikor nyitottam az üzletet, nagyon elvakult voltam. Ha valaki kiejtette a száján, hogy sajt… „Te Úr Isten, hát a sajt az nem paleo!”. 🙂 Szerintem nagyon fontos, hogy az ember odafigyeljen saját magára, a testének a jelzéseire. Szóval most már az arany középutat vallom. A paleo előtt egyébként 30 éven keresztül szinte semmi húst nem ettem, egyszerűen nem szerettem. Ahogy elhagytam a szénhidrátot, megkívántam, és a csülöktől kezdve mindent megkóstoltam. Nagyon jól esett, nagyon jó ízűeket ettem, de egyszer csak sok lett. Most már kevesebb húst, több halat eszem, és a tejtermékek közül a kemény sajtokat visszavettem az étrendembe. A szezonalitást is nagyon fontosnak tartom. Paradicsomot, paprikát például nem eszem télen, méregdrága, és ráadásul semmi íze.
Azért gondolom, van, amire azt mondod, hogy soha többet!
Van, persze. Nekem ami ilyen, és egészséges embereknek is javaslom elhagyni, az a cukor, a glutén és a tej.
Mennyire volt partner a paleóban a családod?
Abszolút partnerek. Sokan jönnek be ide azzal, hogy nem örül a párjuk, sőt sok férfi vevő is van, ahol a feleség az, aki nem paleózik. Panaszkodnak, hogy a társuk az ő ételükhöz nem is nyúl hozzá, meg külön polcon van, különben is, mi ez a marhaság. Szerintem ez nagyon téves és helytelen hozzáállás, inkább támogatni kellene őket. Régen úgy ösztönöztem a vevőket, hogy próbáljon ki 3 hetet, vagy még inkább 3 hónapot. Meg szoktam kérdezni: „Hány éves vagy? Negyven? Akkor negyven évig ettél marhaságot, most három vagy négy hónapig próbáld ki ezt. Ha semmit nem érzel, túl nehéz vagy nem komfortos, akkor folytathatod a következő negyven évben is a marhaságevést”.
Nagyon sokan. Szerintem ez egy abszolút elfogadható dolog. Aki már ide bejön, és nem azzal indít, hogy hol szerezzük be a mammuthúst, abban megvan az érdeklődés, elindult egy gondolat.
Tényleg van, aki mammuthússal poénkodik?
Igen, a mai napig előfordul. Nekem ez már nem csak, hogy nem vicces, hanem nagyon-nagyon fárasztó. Persze tolerálni tudni kell, sok türelemre van szükség néha. Egy profi kereskedőnek meg kell tudnia oldani az ilyen szituációkat, ez hozzátartozik.
Szóval ez az eredeti végzettséged is, kereskedő vagy?
Igen, közgazdász végzettségem van, de gyakorlatilag a szüleim révén már belenőttem a kereskedésbe. Nagyon szeretem ezt csinálni, nekem az álmom volt, hogy legyen egy saját üzletem. Akkor még nem körvonalazódott, hogy milyen üzlet, ezt az élet hozta. Amikor aláírtam a bérleti szerződést, már tudtam, hogy paleo boltom lesz, de a részletek még nagyon nem voltak kidolgozva. Az üzletet végül úgy nyitottuk, hogy sehol nem volt egy reklám, nincsen honlapunk sem. A készülődés utolsó napjaiban, amikor az egész kirakat papírral el volt takarva, folyton ránk törték az ajtót, hogy mikor nyitunk?
A kezdetekkor is így nézett ki a bolt?
Igen. Hálás köszönet érte apukám egyik barátjának. Van, aki csak azért jön be, hogy lefényképezze az üzletet.
Valóban, jó ide bejönni. Az édesanyád is nagyon kedves, mindig van egy-két jó szava az emberhez.
Igen, ez azért van, mert szeretjük az embereket, és szeretünk velük beszélgetni. Több vendégünkkel igazi baráti viszony alakult ki, és a szállítókkal is nagyon jó munkakapcsolatban vagyunk.
Miközben beszélgettünk, besétált egy anyuka két pici gyerekkel, és az után érdeklődött, hogy hogyan tudna gluténmentes brownie-t készíteni. Nem volt jártas a témában, egy gluténérzékeny ismerősének szeretett volna sütni. Dia, ahelyett, hogy rábeszélte volna valamelyik paleo lisztre vagy őrleményre, először is a felmerülő kérdésekre türelmesen elmondta, hogy melyik liszt hogyan viselkedik sütés közben, majd arra a konklúzióra jutott, hogy tulajdonképpen egy pici őrölt dióval nagyon finom brownie-t lehet készíteni. Diót ugyan semmilyen formában nem tartanak, merthogy a piacon sok helyen kapható, de Anna részletesen útbaigazította a hölgyet, hogy melyik standnál érdemes vásárolnia… 🙂
Ha már szállítók… három évvel ezelőtt mennyire volt nehéz beszerezni a paleo árut?
Egyáltalán nem volt nehéz, nagyker már akkor is létezett. Süteményt is lehetett már kapni, igaz még csak egyetlen forrásból. Az első pár hónapban viszont robbanásszerű növekedés volt ezen a téren.
Mit gondolsz, honnan tudhatjuk, tudhatjuk-e egyáltalán, hogy a paleo késztermékekben a paleónak megfelelő alapanyagokat használnak-e fel?
Részben nagyon jó visszajelzés egy gluténérzékeny vagy egy cukorbeteg, szóval ezzel nem is lehetne szerintem játszani. Szerintem nem az a kérdés, hogy paleo alapanyagot használnak-e, hanem hogy az az alapanyag milyen minőségű. Egyébként a paleótól függetlenül is nagyon fontosnak tartom a minőségi táplálkozást, ahogyan a tartósítószerek, ízfokozók, egyéb adalékanyagok kerülését is.
Sütemény. Egyértelműen.
Akkor a kolbász vagy sütemény kérdés eldőlt. 🙂
A kolbászt is nagyon szeretik egyébként, sokan, nem paleósok is, csak amiatt jönnek be az üzletbe. Valahol ettek belőle, nagyon ízlett nekik, azóta ide járnak.
A vendégek többsége inkább paleós vagy csak különböző érzékenységgel, esetleg cukorbetegséggel küzdő ember?
Nehéz kérdés, most már nem tudom. Az elején biztos, hogy a paleósok voltak többségben. Érdekes viszont, hogy sok gluténérzékeny azért jár hozzánk vásárolni, mert már a kukoricából, kukoricalisztből készült termékek is érzékenységi reakciót váltanak ki náluk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magfogyasztás is válthat ki allergiás reakciót, illetve túlzásba vitelükkel például a pajzsmirigybetegek, fogyókúrázók sokszor a várttal ellenkező hatást érnek el.
Édesítéssel kapcsolatban mi a véleményed?
Én kókuszcukros vagyok. Tudom, vitatott, hogy paleo-e vagy sem. Nekem mind az inzulin mind a cukor értékeim tökéletesek voltak kókuszcukor mellett. A paleósok között is van olyan, aki nem bírja a xilitet és az eritritet, vagy egyszerűen csak nem bízik benne, és ezt is meg tudom érteni. Én ezt a kérdést nem szeretném eldönteni. Nálunk kapható eritrites, xilites, kókuszcukros, nyers és vegán sütemény is, mert azt gondolom, hogy az is fontos, hogy tiszteletben tartsuk a vevőket, és hagyjuk meg nekik a választás lehetőségét.
Igen, a választás lehetősége szerintem is fontos. Éppen ezért örülök, hogy egyre több olyan üzlet van, ahol nápolyit ugyan nem, de sok más, egészséges finomságot lehet választani. 🙂
Végül egy rövid videó, csak hogy Ti is körbe tudjatok nézni az üzletben: