Pulykapörkölt mandulatejföllel, lilahagymás karfiolrizzsel

Hasonlót készítettem már, csak nem pulykából, hanem csirkéből, és nem mandula-, hanem kesutejföllel. Jelentem: így is, úgy is szuper! 🙂

Elsőre talán nem is gondolná az ember, de egyáltalán nem volt macerás ennek a vacsinak az elkészítése. A pörköltet és a  karfiolrizst is csak „odadobja” az ember lánya a tűzhelyre, aztán várja, hogy elkészüljön.

tmp_pöri382894748

A pörkölt hozzávalói:

  • 500 g pulyka felsőcomb (nekem már darabolva volt)
  • 3 fej vöröshagyma
  • 2 nagy ek. zsír
  • 1 ek. pirospaprika
  • bors
  • kakukkfű
  • 5 dkg mandula

A hagymát megdinsztelem a zsíron, hozzáadom a pirospaprikát, majd a húst, felöntöm vízzel, és fűszerezem. A lángot lejjebb veszem, fedő alatt főzöm. Mikor már majdnem jó, leveszem a fedőt, és visszaemelve a hőmérsékletet, besűrítem (ha szükséges, még többször pótolom a vizet, amíg teljesen megpuhul). A mandulát 1-2 dl vízzel és pár csepp citromlével alaposan összeturmixolom, majd amikor már kész a pörkölt, hozzáadom, és még forralok rajta egyet.

tmp_P11107881775972266

A karfiolrizs készítését ezen a linken megtaláljátok. A lilahagymát a karfiollal együtt teszem a serpenyőbe. Amit a képen láttok még, csupán díszítés: 2 szelet citrom és 2 salátalevél.

Jó éjt! 🙂

Málnahab

Ma rakott kelt vacsoráztunk, és mintegy melléktermékként készült ez a málnahab, ugyanis megmaradt 5 tojás fehérjéje, amit azért nem árt mielőbb felhasználni. Finom, könnyű levezetés volt.

tmp_malnahab1775972266

A hozzávalók:

tmp_P11107701956760377

A kókusztejet összeturmixoltam a málnával (a kettő összesen volt 5 dl) és 3 ek. eritrittel, és alacsony lángon feltettem melegedni, közben 1 tk. eritrittel és egy csipet sóval habbá vertem a fehérjét. Mikor a málna elkezdett gyöngyözni, félrehúztam, és gyors mozdulatokkal egy fakanállal alaposan elkevertem benne a tojásfehérjét. Nem vette fel az összes folyadékot, mint az a képen is látszik, de ettől még egyáltalán nem lett rossz. 🙂

Hűtve fogyasztottuk, nehéz volt kivárni… 😉

Sütőtökös pohárkrém

Desszertnek indult, aztán rájöttem, hogy reggelinek sem utolsó. Még mindig nem tudok szabadulni a sütőtök-mániámtól, ráadásul a Sanyi valamelyik nap beállított három hatalmas darabbal. Valamit csak kell kezdenem velük… 🙂

Az ötlet onnan származik, hogy még amikor anno utánanéztem, hogyan is kell egy valamirevaló sütőtöklevest összehozni, néhány sütőtökös puding receptbe is belebotlottam. Most nem kerestem elő őket, igyekeztem megint csak abból gazdálkodni, amim van. Először fahéjjal és szegfűszeggel szerettem volna párolni a tököt, a végén talán kevertem volna bele egy kis gyömbért is, de csalódottan vettem tudomásul, hogy a fahéjam elfogyott. Ellenben találtam egy régről maradt mézeskalács-fűszerkeveréket a szekrényben. A szavatosságát ne firtassuk, de megillatoztam, és nagyon is szavatosnak tűnt… 🙂 Végül is mi bajom lehet belőle? Így aztán „all in one” megoldódott a problémám.

tmp_P11107391624408585

Hozzávalók:

Elkészítés: a sütőtököt a kókuszzsíron a mézeskalács-fűszerrel puhára pároltam. Mikor már nem volt forró, turmixgépbe téve az összes többi hozzávalóval összeturmixoltam. A kókusztejből annyit tegyetek bele, hogy valamivel hígabb legyen, mint amilyen végeredményt szeretnétek, mert a kókuszzsír miatt hűtőbe téve szilárdulni fog.

tmp_P1110740-763835466

Mire elkészült, és kihűlt a hűtőben, már késő este lett. A Sanyi először tétovázott, hogy egyen-e, mert eléggé tele volt a vacsitól, és már fogat is mosott. Aztán abban maradtunk, hogy legalább kóstolja meg a kedvemért, hogy posztolható-e a dolog. A végén csak-csak elfogyott két pohárral… 🙂

Nagyon fincsi, na és az illata…! 🙂

Egy klasszikus étel zellerpürével

Hogy mi is az a klasszikus étel? Vese-velő. Na, ez nem az az eset, amikor a család az ínycsiklandó illatok hatására alig bírja kivárni a vacsorát. A vese ugyanis, ha valaki még nem találkozott volna vele, büdös. A titka valószínűleg a feldolgozásában rejlik, ezt sajnos nem sikerült elsőre elsajátítanom, no de ami késik, ugye… 🙂 Egyébiránt kifogástalanul sikerült. A velőt ebben a formában kifejezetten finomnak tartom. Arról nem is beszélve, mennyire egészséges!

A zellerpüréről csak annyit, hogy nem először készítem, és biztos, hogy nem utoljára. A krumplipürét is imádtam mindig, és bár ennek sokkal karakteresebb az íze, nagyon jól áll neki. Könnyű, krémes, igazán finom! 🙂

tmp_vesevelo66596370

A vese-velő hozzávalói:

  • 60 dkg sertés vese
  • 40 dkg sertés agyvelő
  • 2 fej hagyma
  • 2 ek. zsír
  • 1 ek. pirospaprika
  • bors
  • majoranna

Elkészítése: a vesét  megmossuk, lapjára fektetve vízszintesen félbevágjuk, és egy éles késsel kivágjuk belőle a fehér kötőszövetes részt. Én ezután ismét mostam, leforráztam (forró vízbe téve megvártam, amíg újra forr, majd kivettem), hosszukban vékony csíkokra vágtam őket. A forrázás elvileg segít a szagok semlegesítésében, ha valaki tud hatásosabb megoldást, kérem ne tartsa magában! 🙂 A hagymát a zsíron megdinszteltem, hozzáadtam a pirospaprikát és a vesét, fűszereztem (sóval, borssal, jó sok majorannával) majd alacsonyabb lángon lefedve 10-15 percig pároltam. Öntöttem közben alá kb. 0,5-1 dl vizet is.
A velőt ezalatt megtisztítottam, megszabadítottam a benne maradt csontszilánkoktól. A vese párolása után visszaemelve a hőfokot, hozzátettem a velőt és még kb. 10 percig pirítottam őket együtt.

tmp_P1110722-1050526060

A zellerpüré hozzávalói:

  • 3 fej zeller
  • 3 ek. kókuszzsír
  • házi kókusztej
  • 2 fej fokhagyma
  • bors
  • petrezselyem

Elkészítése: a zellereket megpucolom, feldarabolva sós vízben puhára főzöm. Ha megfőtt, villával szétnyomom, hozzáadom a kókuszzsírt, sóval, borssal és fokhagymapéppel ízesítem, majd elkezdem botmixerrel turmixolni. Annyi tejet öntök hozzá, hogy püré állaga legyen (nem kell túl sok). A végén apróra vágott petrezselymet kevertem bele.

Ha valaki ódzkodik a vesétől vagy a szagától, ajánlom helyette a májat, azzal is nagyon finom! 🙂

Paleolit életmód magazin

November végén megjelenik az első magyar paleomagazin! Főszerkesztője és társtulajdonosa Szendi Gábor. További információt a címlapra kattintva Szendi Gábor oldalán olvashattok.

cimlap